Már nem elég a „Demokraták ébresztő!”. Attól sokkal nagyobb baj van…..
Elmúlt annak a lehetősége, hogy nagy tömeg előtt, egy hiteles ember kimondja azt, hogy ha nem tetszik a rendszer, akkor tegyünk ellene. Csak addig jutottunk, hogy nem tetszik. Akik eddig vezetőinknek kiáltották ki magukat, csak ennyit mertek mondani: Nem tetszik. Majd hazamentünk mindannyian, és hagytuk, hogy a Fidesz törvénygyár másnaptól nagyüzemre váltson, és eltapossa minden eddigi jogunkat. Jogunkat a szabadsághoz, jogunkat a munkához, jogunkat (gyerekeink jogát) a tanuláshoz, jogunkat az egészségügyi ellátáshoz, jogunkat az állami öregségi ellátáshoz, jogunkat a tisztességes és pártatlan bírósági eljáráshoz. Ezek ma még mind benne vannak az alkotmányban, 2/3-os vagy sima törvényekben, de januártól ez megszűnik. Mert Orbán alaptörvényében ezek a jogok már nem lesznek benne, mint állampolgári jogok. Ez adható lesz, mint a kutya vacsorája. A képviselők jóindulatától függnek majd. Ha megtanulunk pitizni és a gazda (a képviselők, Orbán és képviselői) kezét nyalni, akkor talán lesz. Talán…..

Mert amikor azt kérdezik tőlem, hogyan tudnám egyszerűen elmagyarázni, hogy mit jelentene az, ha az alkotmány helyére Orbán alaptörvénye kerülne, akkor arra ez a legérthetőbb, legegyszerűbb magyarázat. Gazdákból kutyák leszünk. Láncra vert, a képviselők korlátlan hatalmának kiszolgáltatott kutyák leszünk. Az általunk, értünk létrehozott állam, és annak általunk megválasztott, addig tőlünk függő, a képviseletünkre létrehozott Országgyűlése, az állam szabad polgáraiból a képviselőknek kiszolgáltatott alattvalókat készül csinálni. De még csak nem is polgári alattvalókat, hanem minden jogtól megfosztott jobbágyokat és rabszolgákat akarnak belőlünk csinálni. És mi hagyjuk! Néhányan hangoskodunk - miközben még sajátjaink is csitítanak, belénk rúgnak, hogy hallgassunk - de milliók szó nélkül tűrik!!!

Jogászok, akiknek elsőként kellene hangosan ordítani, hogy itt mekkora jogi disznóság történt a képviselők részéről, szemlesütve hallgatnak. Mert ők tudják, hogy itt nem egyszerűen az történt, hogy a politikai hatalom az alkotmányos rendet figyelmen kívül hagyva folyamatosan alkotja a Saját Rendjének törvényeit, nem az történt, hogy figyelmen kívül hagyták a 800 éves történeti alkotmányt és a hatályos alkotmányt is, és még csak az se hogy az európai jogelveket, elsőként a népszuverenitás elvét figyelmen kívül hagyták. Hanem ELTÖRÖLTÉK! Innen kezdve nincs népszuverenitás elve, Innen kezdve nincs – NEM LESZ - hatalma a népnek. A nép még egy népszavazást se tud kezdeményezni ezután, ha a képviselők nem akarják. És alkotmányt se lehet ebben az országban többet alkotni, mert a képviselők ELTÖRÖLTÉK ennek a lehetőségét. Januártól csak az lesz, amit ők akarnak!!!

Míg az alkotmányunkban az van írva, hogy „minden hatalom a népé”, addig Orbán alaptörvényben az van, hogy „minden hatalom a képviselők többségéé”. Azoké, akiket személyesen Orbán válogatott ki a saját birtokán, akik neki vannak elkötelezve, és nem a választóiknak. Azaz januártól minden hatalom egy személyben – immár alaptörvénybe rögzítetten is, nem csak arra törekedve – kizárólagosan Orbán kezében összpontosul. Olyan kizárólagos hatalmat fog gyakorolni, amit nem csak a hatályos alkotmány tilt jelenleg, hanem még a saját alaptörvénye is tiltani fog. Ez a cinizmus magasiskolája. A nép szemébe való röhögés, hogy „azt csinálok veletek és belőletek, amit akarok”. Ez a varázsló gúnykacaja Mario-n, annak  vergődésén.
És tudjuk, hogy ezt Thomas Mann mikor írta, és miért. És alkotmány-jogászaink (meg a bárányok) hallgatnak….

Pedig a történet végét is ismerjük, tudjuk mi fog történni, amikor Mario – a NÉP – magához tér, és megérti, hogy mit tettek vele.
Még megakadályozhatjuk, hogy megtörténjen. Hogy megtörténjen a varázslat is és utána az ébredés is. Még az idén békésen megakadályozhatjuk, hogy januártól elszabaduljon az őrület, Orbán és képviselőinek kizárólagos és korlátlan hatalma a nép felett. Ami fölött csak a saját - eddig megismert – elkölcsük a korlát, Isten nem!
Csak ahhoz az kell, hogy vagy egy nép előtt hiteles, jogvégzett ember, vagy mi sokan kimondjuk, hogy a hatalom Magyarországon a NÉP-é, és nem a hatalmukkal visszaélő, és az alkotmányt eltörölni akaró képviselőinké.

Mi könnyebb ma Magyarországon?
Találni egy hiteles, az emberek nagy többsége által elfogadott tisztességes jogászt, aki a szakmáját és a becsületét többre tartja, mint Orbán kegyelem kenyerét, és aki ki mer állni és kimondja az igazságot, vagy egy hónap alatt megszervezni egy akkora tömeget, amelyik elég hangosan kiállt ahhoz, hogy ne csak a kormány, de az ENSZ főtitkár is meghallja?
És nem csak azt kell kiabálni, hogy „nem tetszik”, hanem azt, hogy „Mi vagyunk a NÉP, mienk a hatalom!”.
És nem visszakérjük a hatalmat a hatalom bitorlóitól, akik visszaéltek a tőlünk kapott felhatalmazással, hanem visszavesszük tőlük, mert méltatlanokká váltak a bizalmunkra!
Nem négy év múlva, mire mindent lerombolnának, hanem MOST!!!
Mert a HATALOM a NÉPÉ, azaz mienk, (és nem a képviselőinké)!!!
Nem leszünk jobbágyok és rabszolgák a saját hazánkban!
Polgárok vagyunk, a saját sorsunkról mi magunk döntünk!
Riadó polgártársak! Dolog van….

Teljes nevén: Egységfront a nép alkotmányáért, az alkotmányos rendért és egy új demokráciáért.

Több, mint aminek elsőre látszik…

Tegnap az Alapító Nyilatkozat elfogadásával hivatalosan is megindult a mozgalom szervezése.

Részletek az Alapító Nyilatkozatból:

"MINDEN HATALOM A NÉPÉ"

Az Egységfront célja olyan politikai, és azon keresztül olyan társadalmi változás elérése, ami eddig még nem volt Magyarországon. Ami nem csak beleteszi az alkotmányába a fenti mondatot, de a szerint működik is!
(Orbán most vette ki ezt a mondatot az alaptörvényéből, éppen most fosztotta meg a népet a hatalomtól, az ő alaptörvényében "minden hatalom Orbáné")

Az Egységfront olyan mozgalom, mely a nép számára, a nép céljainak elérésére jött létre, és minőségi változást idéz elő a társadalomban.

Célunk a népszuverenitás valódi érvényesítése, a NÉP alkotmányának megalkotása, Magyarország alkotmányos rendjének megteremtése, a politikusok alkotta politikai rendszerek - köztük a legutolsó és a legrosszabb, az Orbán-rendszer – békés, végleges leváltása egy NÉP alkotta, a nép, az egész társadalom érdekében működő politikai rendszerre, egy „egész-séges” demokráciára.

Egyszerűen azt akarjuk, hogy innen kezdve a társadalom másképp működjön.
Mától új időszámítás kezdődik. Számunkra, a társadalom névtelen milliói számára elindul a remény, az Orbán-rendszer számára meg megkezdődik a visszaszámlálás.

Ezt fogjuk tenni, ehhez várunk csatlakozó személyeket és szervezeteket, tenni akaró társakat, támogatókat.

Az Egységfront működés szempontjából egyének és szervezetek ideiglenes közösségeként, organikus módon, a saját maga alkotta szabályok szerint működik.
A mozgalomhoz tagként mind egyének, mind tagjaikat képviselő politikai és civil szervezetek, egyesületek csatlakozhatnak. A csatlakozás feltétele magánszemélyek részéről a célok elfogadása.

Aki a mozgalomban tevékenyebben is részt akar venni, azok jelentkezzenek a mozgalom aktivistáinak, szervezőinek. Ennek részletes módját és formáját a kezdeményezés társadalmi fogadtatásától és a politikai hatalom erre való reagálásától tesszük függővé.

A tüntetések tapasztalataként két korábbi írásomat teszem ide kérésre, egybeszerkesztve.

Az „egységfront” létrehozásának szükségessége

A partraszállás sikeres volt, de a további térnyerés egy rossz szakszervezeti helyzetértékelés miatt rosszul lett megtervezve, ezért a hatalom megállította azt. A helyzetet elemezni kell, (először a korábbi rossz helyzetértékelést) és megfelelő következtetések levonása szükséges a további tennivalók megtétele előtt.

Saját helyzetértékelésem:

A szakszervezetek rosszul értékelték a kialakult politikai helyzetet és abban a hatalom (a kormány és az országgyűlés) munkavállalókat hátrányosan érintő intézkedéseit. Pedig a hatalom már a győzelem éjszakáján kimondta, hogy itt nem a liberális demokrácia konzervatív túlsúlyáról lesz szó, (mint Angliában Thatcher idején, vagy az USA-ban Reagan idején) hanem egy „fülkeforradalmi” rendszerváltásról. Aminek az eredménye egy új, egy hazugsággal és megtévesztéssel létrehozott „konzervatív (ál)demokrácia” lett, ahol a kormányzás 3 rossz formája egyszerre érvényesül (egyszemélyi diktátor, oligarchia, demokrácia). Egy feudális (keresztény) állam, királyság nélküli királlyal és annak pártnak álcázott hűbéresi maffia rendszerével, „nemzeti kiskirály” oligarchák irányította kapitalista gazdasággal, és félrevezetett tömegek által választott (Orbán kijelölte) képviselők által működtetett Patyomkin demokrácia.  Amiről a megszületése pillanatában lehetett tudni, hogy életképtelen és működésképtelen rendszer lesz. De a megalkotói ezt nem tudják, és működtetni akarták, akarják.

Ilyen előzmények után nem lehetett meglepő a szakszervezeteknek az OÉT – korábbi Fidesz kormányzáshoz hasonló – azonnali felfüggesztése, majd megszüntetése, az alkotmányozás megkezdése, és a magánnyugdíj vagyon állami elrablása az emberektől. Ezek már mind hátrányosan érintették a szakszervezeteket és a munkavállalókat is, mert bár bent maradtak a demokrácia keretein belül, alkotmányos aggályokat vetettek fel. Ezért ezek ellen tüntetni kellett. De amikor a hatalom alkotmányellenesen megalkotta a saját jogi rendszerének az alaptörvényét, és benne (vele) megszüntette a jogállamot és a demokráciát, onnan új helyzet volt!!! És bár az alaptörvény csak januárban lépne hivatalosan hatályba (de a Magyar Köztársaság miniszterelnöke már használja önmagának adományozott megnevezését, „Magyarország Miniszterelnöke” és sorra alkotják a sarkalatos törvényeket, amire majd csak a hatályos alaptörvény adna felhatalmazást), de a megalkotásától kezdve a szakszervezeteknek nem az ilyen illegitimmé váló hatalom intézkedései ellen kell hagyományos szakszervezeti eszközökkel fellépjen. Hanem fel kell sorakozzon a politikai erők mögé, és az alkotmányos rend visszaállításáért kell tüntessen. Csak nem volt (ma sincs) politikai erő, mely az alkotmányos rend visszaállításáért küzdene!!! Ebben a helyzetben nem az a megoldás, hogy akkor visszatér a szakszervezet a hagyományos eszközökhöz, és elfogadva az alkotmányellenes hatalmat, leáll vele demokráciát játszani. (Hagyományos szakszervezeti eszközökkel tüntetést szervez a hatalom rossz intézkedései ellen.) Mert ez a legrosszabb, amit tehettek, pedig ezt tették. Ez szinte végzetes hiba volt! Mert innen nem lehet megtenni azt a felismerést, hogy ez mégse demokrácia, és ez a hatalom ellen ellenzéki politikai erő hiányában a szakszervezeteknek politikai erővé kell válni. És nem az intézkedései ellen, hanem a hatalma ellen kell fellépni.

Mert a szakszervezetek csak akkor válhatnak politikai erővé, ha NEM LEHET más módon politikai szervezetet létrehozni. De itt lehetett volna.

És itt követték el a szakszervezetek a második hibát, a Szolidaritás létrehozásával (utalva a hasonló nevű lengyel szakszervezetre). Mert ellenzéki politikai összefogásra valóban szükség lenne, de akkor ennek az összefogásnak meg kell határozni a célját és a formáját, és annak megfelelő nevet választani neki. Mert a lengyel Szolidaritás pártok hiányában egyértelműen egyedüli rendszerváltó politikai szervezetté vált, itt viszont másról van szó. A magyar Szolidaritás mozgalom célja (azaz a létrehozók megfogalmazása szerinti célja) nem politikai cél, nem az Orbán rendszer leváltása, nem erre jött létre. Hanem a hatalom további térnyerése ellen. Csak hát a hatalom politikai térnyerése ellen küzdeni, az politikai és nem szakszervezeti feladat, erre számtalan politikai párt van már, amelyik saját megfogalmazása szerint ugyanerre jött létre. Ezek mellé odaállítani egy sokadikat, és azt mondani, hogy mostantól ez lesz a gyüjtőpárt az eddigiek helyett, az meg politikai hiba. Csak az összefogni képtelen politikai szervezetek számát növelték eggyel. Ráadásul visszamenőleg hiteltelenné válnak, hiszen a hatalom azonnal megbélyegezte őket, hogy saját politikai ambícióikat építgetik. És ezzel látszatra igazuk is lesz. Ha ez a helyzet így marad, akkor az Orbán rendszer hosszú távra berendezkedhet, csak a gazdaság összeomlása vethet véget a rendszerének, politikai erő nem.

Következtetés:

Ebből a helyzetből csak egyetlen kiút van. Ha az egészet egy szinttel magasabbról nézzük, és abból vonunk le következtetést. Vagyis annak nincs értelme, hogy egy rosszul felépített, rosszul működő politikai rendszeren belül keressünk nem létező jó megoldást. Az igazi megoldás ebben a helyzetben az egész Orbán rendszer eltakarítása, és helyette egy új politikai rendszer felépítése. Akkor viszont ezt kell meghirdetni. Ez viszont nem olyan egyszerű. Mert akkor azt kell elmondani, hogy milyen legyen az új demokrácia és annak irányító politikai-jogi rendszere, és oda a jelenlegi helyzetből hogyan lehet eljutni. Ilyen összefüggő, egymással is rendszert alkotó, átmenetet is tartalmazó elképzelést én csak egyet ismerek, a politikai rendszer 3D modelljére és Ken Wilber integrál elméletének alapjaira épített „Egész-séges” demokráciát. És mivel az Orbán-rendszer maga adja az ellenzék kezébe a leváltásának módját és lehetőségét, hiba lenne nem élni vele.

Első lépés: Az Orbán-rendszer eltakarítása

Az Orbán-rendszer 3 lehetőséget is adott ellenzékének kezébe, amivel le lehet váltani.         Az 1. lehetőség szerintem abból következik, hogy Orbán végzeteset hibázott a saját rendszere felépítésében. Erőből építette és nem ésszel. Azaz megtehette volna, hogy alkotmányosan vagy legalább - Rákosihoz hasonlóan - az alkotmányosság látszatával építi fel az új politikai rendszerét. Ehelyett erőből, hatalmi arroganciával, az „azt csinálok, amit akarok” stílusában tette. És így elkövetett egy sor olyan alkotmányellenes gaztettet, amit 800 éve a magyar alkotmányos rendben senki nem mert megtenni. Elvette a nép (a nemzet) hatalmát, alkotmányozó jogát. Nem elég, hogy az alaptörvényét alkotmányellenesen, nem a népszuverenitás elve alapján alkotta meg, de aljas módon még ki is vette az alaptörvényéből a nép hatalmára való hivatkozást, és helyére a maga, képviselői által biztosított hatalmát helyezte!!! Vagyis az Isten és a nép helyett Orbán saját magát nevezte ki a korlátlan hatalom - még csak nem is birtokosának, hanem egyenesen – tulajdonosának!!!. Ismétlem, Isten és a nép helyére magát tette, az általa bábként irányított képviselői segítségével.

Ez minden további nélkül azonnal érvénytelenné tette az alaptörvényét és illegitimmé a hatalmát!!! Itt nincs helye semmi jogászkodásnak, semmi magyarázkodásnak, aki megfosztja a népet a hatalomtól, az nem méltó a nép képviseletére, vezetésére. Soha többet, semmilyen formában. Ez egy akkora gaztett, amire nincs bocsánat!

A második lehetőség maga Orbán alaptörvénye. Amelyik azt megtette, hogy a 800 éves alkotmányosságot felrúgta, de azt nem merte nem beletenni az alaptörvényébe, amit a magyar alkotmányosság az Aranybulla óta alkotmányos alapelvként kezel, és az alkotmány 2.§. (3) bekezdéséből szinte szó szerint átkerült az alaptörvény C) cikk (2) bekezdésébe.

„Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.”

Világos, egyértelmű. Mivel Orbán a Fidesz alaptörvénye és az általa kiválasztott - neki és nem a választóknak elkötelezett - képviselői segítségével kizárólagos hatalmat birtokol, nem lehet kérdéses, hogy tevékenysége alkotmányellenes (és a még hatályba nem lépett alaptörvénnyel is ellentétes). Tehát alkotmányos (alaptörvényi) kötelessége minden magyar állampolgárnak (a Magyar Köztársaság mostani és Magyarország majdani állampolgárainak), törvényes úton fellépni Orbán ellen, mert szó szerint „MINDENKI KÖTELES FELLÉPNI” !!! És ha alkotmányosan, az alkotmány előírásának megfelelően mindenki egy ellen lép fel, akkor egyértelmű, hogy annak menni kell.

A harmadik lehetőség a választás (ha az alaptörvény hatályba lépését követő alkotmányos válság még lehetőséget teremt rá). Orbán választási rendszere maga adja a megoldást. A részleteit is tudom, de amíg nincs törvényi formában, addig nem mondanám el, mert akkor a Fidesz annak megfelelően módosítaná a törvényt. A lényeg, hogy minden párt saját listán indul, de az ellenzék minden egyéni körzetbe csak egy jelöltet indít, és ezeket külön listán. Ezzel a választási taktikával akár már ma is meg lehet verni a Fideszt, de a jövő évi költségvetés elfogadása után biztosan meglesz a 2/3 is. A részleteket időben elmondom, most csak annyit kérhetek, hogy bízzanak bennem. Mivel én pontosan leírtam, hogy milyen választási rendszert fog csinálni a Fidesz, (és eddig úgy néz ki, hogy olyant csinál) ezért tudom annak ellenszerét is….

Ha ezt a 3 lehetőséget összevetem, akkor adja a megoldás módját. A választás azt a követelményt támasztja Orbán ellenzéke elé, hogy a saját politikai szervezeteik mellé kell egy olyan szervezet, amelyik koordinálja az egyéni indulókat, listát állít az egyéni indulóknak, és amelyik megszervezi a szakértő kormány megválasztását és a leendő parlament első 2/3-os törvényét. Amely úgy szól, hogy 2010. május 25-ig visszamenően, hatályon kívül helyezi az összes, azóta hozott alkotmánymódosítást, alaptörvényt, sarkalatos törvényeket és minden más törvényt is.

Az alaptörvény és a kizárólagos hatalom birtoklása viszont adja a megoldás másik elemét. Ez pedig egy „népalkotmány” megalkotása. Egy olyan új alkotmány megalkotása, amit a népszuverenitás elve alapján a nép közvetve a képviselőin keresztül, az alkotmányjogász szakma, a civil és politikai szervezetek segítségével, illetve népszavazással elfogadva közvetlenül a nép alkotja meg. Ez képes mind az alkotmány, mind az alaptörvényt hatályon kívül helyezni, és annak helyére lépni.

Tehát egy szervezet, amelyik összefogja az ellenzéket egy választási együttműködés idejére, és egy népalkotmány, aminek a megalkotása szintén összefogja ugyanezt a kört. Felőlem lehet ennek bármi a neve, én „munkanévként” az Akcióegység megnevezésből az „Egységfront” megnevezést adtam. Utalva a kezdetekre, a széles összefogásra, és arra, hogy velünk szemben egy olyan politikus van, aki mindig és mindenhol, minden és mindenki ellen HARCOLNI akar. Aki harcolni akar, azzal szemben viszont nem egy egység, nem egy másik (had)sereg, hanem egy egész (béke)front állítása a legcélszerűbb. Az megállítja. Mert mi nem harcolni akarunk, de aki harcolni akar velünk, azt tudnunk kell megállítani. Mert „háború talán nem lesz, de olyan békeharc, hogy kő kövön nem marad, még lehet”.

Tehát az Orbán rendszer békés eltakarítására legalkalmasabb egy, a nép alkotmányának megalkotását és az alkotmányos rend visszaállítását célul kitűző Egységfront, melynek lehetnek egyéni és szervezeti tagjai is, és elég, ha a választás előtt válik csak politikai szervezetté, addig működhet frontként vagy mozgalomként. És hogy Orbán eltakarítása után a nép alkotmányának segítségével létrejön-e egy új demokrácia, egy új politikai rendszer, az már majd a néptől függ és a résztvevőkön fog múlni. De a lehetősége meglesz.

Rajtam az múlik, hogy ezt az Egységfrontot meghirdetem, leírom a csatlakozás feltételeit, és megkezdem a szervezését. Egyben kijelentem, hogy semmilyen vezető szerepet nem szánok magamnak a továbbiakban, célom és feladatom csak az Egységfront létrehozása és a céljának elérése, a továbbiakban semmilyen politikai vagy állami vezetői feladatot nem vállalok. A csatlakozók nem hozzám, nem a kezdeményezésemhez és nem is a saját politikai szervezetemhez csatlakoznak, hanem az Egységfronthoz. Én csak szervezője kívánok lenni ennek az együttműködésnek.

És ha eltakarítottuk az Orbán rendszert, megalkottuk a népalkotmányt, visszaállítottuk az ország alkotmányos rendjét és belekezdünk egy új politikai rendszer felépítésébe, ami az „egész-séges” demokrácia megteremtésének alapját jelenti, (és még élek) akkor visszavonulok és utána soha többet nem akarok foglalkozni a politikával!!!

Szolidaritás vagy Egységfront?

Nem feszültséget akarok kelteni és nem vitát akarok provokálni. Személy szerint is tisztelem a szervezőket, értékelem a fáradozásukat, személyes szolidaritásom jeléül – bár nem értettem egyet a tüntetés céljával – együtt éjszakáztam velük a Clark Ádám téren. Erre az írásra nem került volna sor, ha a kialakult helyzetet - akkor, ott, közösen, sokunkkal együtt - újra értékeljük, és levonjuk a helyes következtetéseket. Akkor nem a szervezők saját, fentebb elemzett, elejétől hibás - mert hibás helyzetértékelésre épített - forgatókönyvét visszük tovább. Mert a helyzet megváltozott, és új helyzethez új stratégia és taktika kell. Ha a szervezők értenék, hogy miért „egységfront” kell, akkor nem a Szolidaritást és nem így hívták volna életre. Ebben a helyzetben nem tehetek mást, mint egyszerűen elvégzem azt a helyzetértékelést, amit a szervezők nem végeztek el, vagy láthatóan rosszul csinálták. És ez meg fogja mutatni, hogy miért hibás, amit tesznek, és amit tenni akarnak. És talán segít abban, hogy a Szolidaritásból a célja átalakításával egyszer „egységfront” legyen. Mert különben semmi értelme, különben többet árt az ügynek, mint amit segíteni akar.

Mivel azt az előző írásomban (Az „egységfront” létrehozásának szükségessége) leírtam, hogy politikai rendszertanilag mire lenne szükség, mit kellene elérni, ezért megfordítottam a tervezett címet, és azt a módszert választom, hogy leírom, hogy mi van most, ebben a mostani politikai rendszerben mit akarnak a szervezők és az rendszertanilag hol helyezkedik el. És így látszani fog a különbség, hogy ők mit hoznak létre, és mi kellene helyette. Megtehetném, hogy hónapok múlva utólag írom le, hogy hol siklott félre az egész. De én ezt meg tudom mondani most, előre is, mert nekem a tetraéder politikai rendszertanilag azonnal mutatja, hogy a kezdeményezés alkalmas-e a végcél elérésére, vagy változtatni szükséges a Szolidaritás célján, felépítésén és működésén, hogy általa érvényesíthessük a céljainkat.

Az első kérdés az, hogy miért kell továbblépni, és mit kell létrehozni. És itt kellene jöjjön az a felismerés, amit már az EMD megalakulása előtt próbáltam elmagyarázni akkor még az „Egymillióan a sajtószabadságért” csoportnak. Egy jogállamban lehet tüntetni a sajtószabadságért, ha azt a hatalmat birtokló kormány szűkíteni próbálja. Lehet tüntetni a kormány hibás, gazdasági megszorító intézkedései miatt. Lehet tüntetni azért, ha teherviselési hangsúlyeltolást visz bele a rendszerbe, akkor azok, akiket ez hátrányosan érint, jogosan tüntetnek az INTÉZKEDÉS ellen. De itt nem erről van szó!!! Itt NEM egy hatalmát demokratikusan gyakorló hatalom van, hanem egy hatalmával visszaélő, az alkotmányt sorozatosan megsértő, saját törvényeit se betartó hatalom garázdálkodik. Itt már nem sajtószabadságért kell tüntetni, nem a magánnyugdíjak elrablása ellen, nem a Munka Törvénykönyve alkotmányellenes módosítása ellen. Azaz nem törvényesen meghozott törvények, szabályok, intézkedések ellen kell tüntetni, hanem a sorozatos törvénytelenséget végrehajtó hatalom ellen kell fellépni. Ez már nem érdekvédelem, hanem politikai küzdelem, és erre a szakszervezetek ebben a helyzetben nem alkalmasak. Vagy beállnak a politikai szervezetek mögé, akiknek ez a feladatuk, vagy maguk válnak politikai szervezetekké. És itt van a probléma.

Mert nem egy polgári demokráciában működő politikai hatalom van, amelyik törvénysértően működik, és amit a polgári demokrácia szabályai szerint a polgári demokrácia másik pártjai leváltanak a következő választáson. Itt egy „rendszert” váltott hatalom van, amit a többi politikai szereplő egyszerűen vagy nem lát, vagy nem akarja tudomásul venni. Itt már nem polgári demokrácia van, hiszen maga a hatalom jelentette ki, hogy új országot épít!!! Itt már teljesen más szabályok vannak, mint egy polgári demokráciában. Itt már nem politikai harc van, hanem rövidesen szó szerint élet-halál harc kezdődik. Ugyanis a hatalom meg akarja változtatni az alkotmányos rendet, felmondta a társadalmi szolidaritás elvét, drasztikusan átrendezi a társadalom gazdasági erőforrásait. Lemondott közel 4 millió emberről, egyszerűen lassú halálra ítélte őket, fokozatosan megvonva tőlük az állam szociális és egészségügyi ellátását, az állami gondoskodást. Ezt a helyzetet a politikai pártok csak akkor tudják megváltoztatni, ha rendszer-visszaváltást, vagy új rendszerváltást hirdetnének meg. De a politikai pártok ezt egyszerűen nem értik, és egytől egyig mindegyik a saját hatalmával van elfoglalva, és nem az ország helyzetével. A pártok nem kínálnak politikai megoldást erre az új helyzetre. Ezért a szakszervezetek nem tudnak beállni egyetlen politikai szervezet mögé sem. Tehát maguknak kell politikai szereplővé válni, és a hatalom – azaz Orbán új rendszere - megváltoztatásáért kell küzdjenek, ha a munkavállalói jogokat akarják érvényesíteni.

De akkor nem a többi, fentebb ismertetett politikailag béna politikai párt MELLÉ kell beállni, ugyanazokért a célokért küzdve, hanem akkor a lengyel Szolidaritás mintájára ki kell mondani, hogy a szakszervezetek által létrehozott új politikai szervezet (mozgalom) célja nem a kormány leváltása, hanem a kormányfő által létrehozott új politikai rendszer leváltása!!! Csak itt jön a következő probléma.

Ha a szakszervezetek olyan politikai erőt akarnak létrehozni, ami a kitűzött célt – a munkavállalói és szakszervezeti jogok érvényesítését – el is akarja érni, akkor már nem elég, ha csak annyit mondanak, hogy politikai rendszert akarnak váltani. Mert akkor politikai szereplőként meg kell mondják, hogy milyen új politikai rendszert akarnak létrehozni!!! Mert e nélkül a levegőben lóg az egész, e nélkül nem lehet társadalmi összefogást teremteni a mozgalom vagy a szervezet mögé. És itt van az eb elhantolva, most jön az én politikai rendszermodellem!!! Mert a modellemből pontosan látni, hogy milyen új politikai rendszer, milyen új demokrácia mögé lehet társadalmi többséget állítani, amely képes rendszert váltani, amely képes 2/3-os politikai hatalmat szerezni. Mert ez kell az Orbán–rendszer leváltásához.

Ezt három írásomban (Orbán után, A közös cél, és az „Egész-séges” demokrácia ) már majd egy éve megírtam, itt a Nolblogon is fenn van.

Ha a szervezők nem ezt jelentik be – nem ezt fogják – akkor hibáznak. Akkor vagy egy sokadik politikai szervezet lesz a magyar Szolidaritás, vagy egy rossz céllal létrejövő mozgalom. Ami egyik se vezethet sikerre. Sok fölösleges erő és energia elpazarlása a semmire. Szemben az Akcióegységgel, amelynek a meghirdetett célja rendszerváltás, az Orbán-rendszer leváltása, a néphatalom és az alkotmányos rend visszaállítása.

Nem választás elé akarom állítani a változást akarókat. Én azt szeretném, hogy ha a Szolidaritásnak lennének azok a céljai, ami az Akcióegység célja. Mert az van rendszerben, annak van esélye a sikerre, az Orbán rendszer leváltására. A Szolidaritás erre így, ebben a formában, ezzel a céllal nem alkalmas. Attól viszont óva intem a szervezőket, hogy a mostani mondanivalómból, vagy az Egységfront célkitűzéseiből elemeket vegyenek át. Nem lehet, az elemek rendszerben vannak, egyenként nem adaptálhatóak és nem is működnek. Mert egy rendszerváltást nem lehet félig, immel-ámmal, csak kicsit megcsinálni.

Aki csak bulizni akar, aki csak egy vidám tüntetést akar rendszerváltás helyett, az mondja meg, és ne hazudozzon az embereknek, ne hitegesse őket.

Ide most már kemény, férfias kiállás kell, amire a szervezőket alkalmasnak tartom. És férfias tettek kellenek, mert az üres beszédek és az álszerveződések ideje lejárt!!!

Az a kérdés, hogy Kónya Péter és Árok Kornél rendszert akar-e váltani, le akarja-e váltani az Orbán-rendszert, vagy csak egy sokadik politikai szereplő akar lenni egy rossz rendszerben a sok, feladatára alkalmatlan többi politikai szereplő közt?

A kérdést nekik kell eldönteni. És akkor utána a többieknek azt kell eldönteni, hogy bohóckodnak-e tovább a kormánnyal és annak bohócügyi államtitkárával együtt, vagy rendszert akarnak váltani, az Orbán rendszert leváltani!!!

Mert én az utóbbit akarom, és fogom is tenni.

Vagy velük, vagy nélkülük.

Szeretném, ha velük, az ő vezetésükkel.

De ha nem vállalják......:-(.... akkor nélkülük!!!

Elfogadhatatlan és megbocsáthatatlan, amit Paczolay, Sólyom és Tölgyessy mondott tegnap a történelem tanárok konferenciáján. Mert ezzel olyant tettek, amivel nem csak kiírták magukat a demokraták közül, hanem hozzájárultak - a XXI. században Európa szívében - egy diktatúra kiépüléséhez. Egy olyan diktatúrához, amit ha nem sikerül leváltani a jog eszközével (mert a jog tudói a diktatúra oldalára állnak) és nem sikerül leváltani választással, békés eszközökkel, (mert nem biztos, hogy lesz még demokratikus és szabad választás) akkor csak erővel (népfelkeléssel, forradalommal, netán polgárháború után) lehet leváltani.

Csak emlékeztetnék, ha valaki nem tudná, hogy ki ez a 3 ember, és mit tett tegnap.

Dr Sólyom László a Magyar Köztársaság Alkotmányának egyik megalkotója, az Alkotmánybíróság első elnöke, volt köztársasági elnök. Tehát legalább kétszer tett esküt – a nép előtt, esküjének betartásához nyilvánosan az Isten segítségét kérve – a Magyar Köztársaság Alkotmánya és az alkotmányos rend betartására és betartatására, és ezt Alkotmánybíróság és a Magyar Köztársaság elnökeként még be is tartotta. Jogászként pedig legalább egyszer esküt tett a jog betartására.

Dr Tölgyessy Péter szintén – jogászi esküt tett - jogász. Ő is részt vett a Magyar Köztársaság Alkotmányának megalkotásában, nevéhez fűződik a 3. köztársaság kormányzása érdekében - annak első miniszterelnökével – kötött politikai paktum, mely lehetővé tette a polgári (liberális) demokrácia felépítésének megkezdését. Képviselőként ő is legalább kétszer esküt tett a Magyar Köztársaság Alkotmánya és alkotmányos rendje megtartására.

Dr Paczolay Péter szintén jogászi esküt tett jogász, jelenleg az Alkotmánybíróság elnöke. Ő is felesküdött a Magyar Köztársaság Alkotmányának megtartására és megtartatására, jelenleg ő kellene legyen a hatályos alkotmány első számú őre és védője.

Tegnap ez a 3 ember egybehangzóan nem egyszerűen szembe köpte saját korábbi alkotását, szakmai tisztességét, hanem nevét adta egy szörnyű bűnhöz.

Mert azon lehet vitatkozni, hogy egy jogállam képviselője kötve van-e az alkotmányhoz (ez tényleg lehetne vita tárgya egy jogállamban, hogy a képviselő felette áll-e a jognak, az alkotmánynak?) rendelkezik-e korlátlan hatalommal (és ha igen, akkor ki és mikor adta neki), vagy csak olyan „korlátozott” hatalommal rendelkezik, amit a képviselők saját korlátaikként az alkotmányba írva rögzítettek. És azon is lehet vitatkozni (ezen már érdemben is, általam is elfogadottan), hogy ha a jog (a hatályos alkotmány, ami egyben hatályos alaptörvény is) azt írja, hogy csak a Magyar Köztársaság Alkotmánya nevű alkotmányt alkothatják meg, akkor alkothatnak-e más nevű alkotmányt, és ha alkotnak, illetve, ha nem alkotmányt, hanem Alaptörvényt alkotnak, akkor az jogilag alkalmas-e a hatályos Alkotmány egészének hatályon kívül helyezésére. Igen, ezeken lehet vitatkozni.
De az nem képezheti vita tárgyát, hogy Orbán az alaptörvénnyel megsértette és figyelmen kívül hagyta az alkotmányozás első és nélkülözhetetlen jogi alapelvét, a korlátozhatatlan emberi jogból következő népszuverenitás elvét. Azt az elvet, amit a hatályos alkotmány úgy fogalmaz meg, hogy „MINDEN HATALOM A NÉPÉ”!!!

Orbán hazudhatja azt, hogy neki mindenhez van joga, hazudhatja azt, hogy őt a nép mindenre felhatalmazta. Ezt a nép egyszerű gyermeke el is hiheti. De egy jogásznak tudnia kell, hogy ez hazugság, mert a nép jogérvényesen nem tud lemondani a népszuverenitás elvéről, mert arról NEM LEHET lemondani. Mert ez olyan jog, ami az embert emberi mivoltából adódóan, emberi közösségbe szerveződve ez megilleti, és át nem ruházhatja. A polgári jog kifejezésével élve A HATALOM A NÉP TULAJDONA és jogilag forgalomképtelen.
Azaz a hatalom BIRTOKLÁSA a tulajdonos által – alkotmányban rögzítetten -szabályozható, de a nép hatalma nem elidegeníthető, másra át nem ruházható és jogszerűen attól a népet nem lehet megfosztani. Azt, annak érvényesülését csak jogellenesen korlátozni lehet (ezt csinálta a politikai hatalom ’48 és 2011 között) és csak erővel lehet elvenni a néptől, jogszerűen nem. Ez utóbbira történt kísérlet Orbán alaptörvényének megalkotásával.

És erre, a hatalom tulajdonjogának, a néphatalom erőszakkal való elvételének kísérletére, azaz Orbán alaptörvényének megalkotására a jogász szakma 3 legnagyobbjának – közte az alkotmány mai legfőbb őrének – nem az a nyilvános reagálása, hogy szép csöndben, de határozottan tiltakozik, hogy felsikít, hogy az asztalra csapva felordít, hogy ilyent NEM LEHET tenni, hanem még meg is akarják magyarázni, hogy de lehet, és miért lehet. Hát nem lehet!!!

Az én szememben ez a hazaárulás és a nép (hatalma) elárulásának minősített esete!
Elfogadhatatlan és nincs rá mentség.
És amikor a nép majd visszaveszi a hatalmát, akkor emlékezni fog ezen esküszegők ezen tettére. Mert Csengey Dénes (kit elpusztítottak, de „szellemét a tűz nem égeté meg, mert az maga a tűz…”) TV (Rádió?) lépcsőin elmondott szavai után szabadon:
MI VAGYUNK A NÉP! A NÉP HATALMÁRÓL NEM TÁRGYALUNK, ARRÓL NEM ALKUSZUNK! EGYSZERŰEN MEGKÉRJÜK AZ ALKOTMÁNYELLENESEN KIZÁRÓLAGOS HATALMAT GYAKORLÓ KORMÁNYFŐT, HOGY A NÉP HATALMÁT ADJA VISSZA A NÉPNEK! ÉS HA SZÉP SZÓRA NEM TESZI, AKKOR VISSZAVESSZÜK TŐLE!
MERT A HATALOM (MINDEN HATALOM) A NÉPÉ, AZAZ A MIENK!!!!

Én szerettem volna, ha a nép ehhez az egyelőre politikai küzdelemhez kap segítséget a még megmaradt tisztességes, esküjükhöz hű és emberi tisztességüket ilyen körülmények közt is megőrzött jogászoktól. Tettem egy ilyen kezdeményezést, és még várok további jogászokat, demokráciát féltő intézményeket, alapítványokat, alkotmányjogot tanító egyetemi tanszékeket, hogy segítsenek  - ne nekem, a népnek - a nép hatalmát, a demokrácia és jogállam alapját megtestesítő alkotmányos rendet helyreállítani, a népszuverenitás elvét érvényesíteni Magyarországon.
Ha ehhez a jogász társadalomtól nem kapunk segítséget, akkor közvetlenül és nyilvánosan a néphez és a nemzetközi közvéleményhez, az EU-hoz és az ENSZ-hez fordulok segítségért!!! És ha az kell, akkor fellármázom és felszólítom az egész országot, a szabadságszerető magyar népet, hogy védje meg a nép hatalmát a politikusok zsarnoksága ellen!!! Ha a jogászok nem képesek arra, hogy a nép részeként segítsék a népet a hatalma jogszerű gyakorlásában, hanem ahhoz nyújtanak segítséget, hogy egy rablóbanda alkotmányellenesen garázdálkodjon az országban, akkor ezeknek a jogászoknak az a sorsuk, hogy a kormányzó hatalommal együtt bukjanak és eltűnjenek. Mert akkor nem méltóak hivatásukra.

Egy hetük van a tisztességes jogászoknak, hogy megszólaljanak, és állást foglaljanak a nép hatalmának, a népszuverenitás érvényesülésének kérdésében!
Lehet nem értették meg elsőre a kérésemet, és nem mérték föl megfelelően a felelősségüket, megnyilvánulásuk szükségességének súlyát. Most pótolhatják.
Vagy közös erővel megállítjuk ezt az őrületet, és elérjük, hogy az alaptörvény ne léphessen hatályba, vagy az abból következő minden történés felelőssége nem csak a kormányt és közvetlen segítőit, hanem az őket hallgatásukkal kiszolgáló jogász társadalmat is terheli.
Mert egy hét múlva vagy a tisztességes jogászokkal vagy nélkülük, olyan népi mozgalmat indítok, ami elsöpri az egész mai, a néphatalmat megszüntetni készülő politikai (Orbán) rendszert, az azt kiszolgáló tisztességtelen jogászokkal együtt és helyette a nép által alkotott alkotmány alapján, egy új demokráciát, egy „egész-séges demokráciát” építünk.
Mert a hatalom tulajdonosa a nép. A nép adja birtoklásra a hatalmat a képviselőknek, a bíróknak és az állam szervezeteinek, azok képviselőinek – a kormányfőnek is - egy nép által alkotott alkotmány segítségével. És a népnek van joga visszavenni is a hatalmat attól, aki méltatlanná vált a hatalom birtoklására, és egy demokratikus választáson odaadni másnak, akit arra méltónak tart. De akik akkora bűnt követnek el a nép ellen, mint Orbán és maga választotta országgyűlési képviselői, hogy a NÉP HELYETT  akarnak alkotmányt készíteni a népnek, és még azt is kiveszik az alaptörvényéből, ami eddig legalább benne volt, még ha nem is engedték maradéktalanul érvényesülni, hogy „minden hatalom a népé”,  azoktól a népnek joga van – INDOKLÁS NÉLKÜL ÉS AZONNAL – visszavenni a hatalom birtoklását.
És a hatalom birtokosainak kötelességük azt azonnal visszaadni a népnek, kötelességük megszüntetni az alkotmányellenes helyzetet, ha a nép erre felszólítja.

Én arra kérem a jogász társadalmat, hogy segítsen ezt megtenni a jog eszközével, szólítsák fel Orbánt az alaptörvénye visszavonására, az alkotmányos rend visszaállítására.
Önök jogászként meg tudják tenni, én csak a néphez tudok fordulni segítségért.
Egy hetük van, mert tegnap a jogász társadalom „krémje” – élén az emberrel, akinek a szervezete megmondja, hogy mi a jog – belecsöppentette abba a bizonyos csordultig telt pohárba az utolsó cseppet……