Súlyos cím és súlyos lesz az is, amit a cím kapcsán el kell mondanom. Mert olyan speciális helyzetbe kerültem, ahol az elsők közt volt lehetőségem meglátni azt, ami ezután következik a magyar politikában. Még nem tértem teljesen magamhoz a tegnapi „élménytől”, ami a Szolidaritás által „lenyúlt” tüntetés egyeztetésén történt, de ma is csak az az első szó, ami eszembe jut róla, hogy DÖBBENET!!!

(Az írás további részleteit még a mai nap – még az idén – feltöltöm, hogy aki eddig nem értette, az megértse végre, hogy milyen év kezdődik holnaptól. Hogy a baloldalból és a Fidesz-Jobbik jobboldalból kiábrándult egyszerű civil szavazók és a liberális koalícióhoz csatlakozó politikai szervezetek és civil mozgalmak is lássák végre, hogy kihez csatlakoznak, kiben akarnak bízni, ki és miért hívja őket utcára, ki és mire akarja felhasználni őket és a társadalmi elégedetlenséget.

Nem azt mondom, hogy nem kell utcára menni, és nem kell elsöpörni az Orbán rendszert. Már az idén AZÉRT KELLETT VOLNA KIMENNI, és nem bohóckodni! Csak amikor erre akartam rávenni a 2-ai tüntetés szervezőit - elsősorban a Millát és a Szolidaritás vezetőit, majd később az Országgyűlés ellenzéki képviselőit - akkor durván elutasították minden ez irányú kezdeményezésem. Mocskoltak, hitelteleníteni akartak, vagy csak hallgattak a kezdeményezéseimről, mint az ellenzéki képviselők. Tehát nem az utcára menéssel és az Orbán rendszer eltakarításának jelszavával van a baj, hanem azzal, hogy ezt ne azok szervezzék, akik eddigi tevékenységükkel aktívan segítették ennek a rendszernek a létrejöttét.

Mert Orbán képviselői hatalmas bűnt elkövetve a hazát és az államot árulták el, amikor megalkották Magyarország Alaptörvényét, de az a „liberális koalíció”, akik MOST készülnek ez ellen tüntetni, azok a népet árulják el. Mert amikor lehetett volna tenni az Orbán diktatúra létrejötte ellen, akkor nem tettek semmit, sőt akadályozták azokat, akik tenni akartak. Tehát hiteltelen részükről az Orbán-rendszerrel szembeni fellépés, mert nem a nép hatalmát akarják visszaállítani, nem a köztársaságot akarják megvédeni – hiszen már a tüntetés nevével elismerik Orbán alaptörvényét - hanem csak Orbán helyére akarnak ülni, és az Orbán által felépített diktatórikus politikai rendszerrel csak a saját hatalmukat akarják megalapozni. Amivel Orbán helyett ők is uralkodhatnak majd a nép felett…..

Tehát ki kell menni tüntetni az Orbán-rendszer ellen. De nem azért, hogy hiteltelen szónokok újabb néphülyítéseit végighallgassuk, és este 11-re már otthon legyünk, ahogy a Székely Tamás mellett ülő hölgy elrebegte reményeit….   )

folyt. 2.

Nem akartam magamról írni, de ahogy az elején kezdtem, speciális helyzetbe kerültem. A nép elárulásának története nem érthető meg a Hierarchia működése és saját (rövid) történetem nélkül. Utoljára akkor éreztem ennyire a „véletlenek” sorozatának összjátékát, amikor Kambodzsába kellett mennem. Mert már az mesébe illő, hogy miért pont én és hogy kerültem a Szolidaritás szervezte tüntetés technikai értekezletére. De az már nem mese, ami ott történt.

Aki nem ismer, annak az írásom megértése, a mondanivalóm hitelessége miatt rólam a következőt érdemes tudni. (Adok az Egómnak egy kis érvényesülési lehetőséget):

Ma már nem divat erre hivatkozni, de ez az igazság. Egy egyszerű falusi munkás-paraszt család jó tanuló gyereke voltam. Mondhatnám, a szocializmus szokásos káderútját jártam végig, de ahhoz már nem volt gyomrom, hogy alezredestől feljebb jussak. ’88-tól fokozatosan nyitottá váltam új dolgokra! Így 50 évesen már rég nyugdíjas voltam, az állam - amelyik 50 milliót költött a kiképzésemre - nem tartott igényt a tudásomra. Pedig éppen elkezdtem megszolgálni a taníttatásom költségeit.

Új elfoglaltság után néztem, elkezdtem foglalkozni az állam felépítésével, működésével, joggal való irányításával. Érdekes dolgokra jöttem rá….

Miután a barátaim segítségével elkészült 3 dimenziós politikai rendszermodellből megértettem, hogy milyen KELL LEGYEN a következő politikai-társadalmi rendszer -  ami az egyetlen hosszú távon is működőképes kiutat adja ebből a válságból - azután kezdtem el komolyan foglalkozni a politikával. Mivel a modell 2009-ben pontosan mutatta, hogy milyen LESZ az Orbán-rendszer, ezért annak megakadályozása érdekében különböző fórumokon egy demokrata összefogást igyekeztem támogatni, aminek a vezérhajója az akkori MSZP kellett volna legyen.

http://forum.origo.hu/archiv/topik.jsp?id=239585

De nem lett, mert az MSZP vezetői akkor éppen nem liberális demokráciát akartak, hanem a „Balra, magyar”-ral voltak elfoglalva. A történet további része ismert. „Szanyi kapitány” – miután megcáfoltam az MSZP új irányvonalát és nem tudott válaszolni a kérdéseimre – diliházba csukandó bolondnak nyilvánított. Még egy kicsit küzdöttem, hogy ne 2/3-os legyen a vereség, de időnként azt éreztem, hogy Mesterházyék direkt játszanak a Fidesz 2/3-ra. A vereség után még egy darabig bíztam abban, hogy talán Gyurcsány megteszi a szükséges lépéseket, ehelyett visszalépett abba a szerepbe, amiben egyszer már megbuktatták.

Ekkor mondtam le végleg arról, hogy a jelenlegi pártokkal, politikai szereplőkkel lehet valami változást elérni. Új szereplőket kerestem, akik vezetőként képesek megérteni és végrehajtani a Tetraéder, a 3D politikai modell kínálta új lehetőségeket.

Így találkoztam a parlamenten kívüli ellenzék politikai vezetőivel. Sorrendben Kónya Péterrel, Árok Kornéllal, Dániel Péterrel, a Millával, később annak mindkét ágával, Vámos Annával, a TASZ-al, és végül ezek esszenciájával, a Szolidaritással. Valamennyinek felajánlottam eddigi munkáim tapasztalatait, a Tetraéderből következő Új Demokrácia megalakításának lehetőségét és szükségességét. Ugyanígy felajánlottam a Fidesz alkotmányozásával, alaptörvényével kapcsolatos tapasztalataimat, hogy szerintem hogyan lehetne megakadályozni az Alaptörvény hatályba lépését. Nem érdekelte őket. Mintha egy láthatatlan kéz minden tettüket úgy irányította volna, hogy segítsék a Fidesz Alaptörvényének hatályba lépését. Mert javaslataim ellenére egyszer sem tették nyíltan szóvá – pedig sokszor megtehették volna - hogy a Fidesznek nincs joga és felhatalmazása a néptől arra, hogy ilyen, új alaptörvényt készítsen. Ha csak egyszer megteszik, lett volna esély, hogy az Alaptörvényről és a belőle következő Magyarország nevű államról kiderüljön, hogy az mi is valójában és mire szolgál, és akkor meg lehetett volna akadályozni a hatályba lépését. Helyette velem szemben léptek fel. Először Dániel Péter törölt a mozgalmából, mert nem értettem egyet azzal, hogy csak azért tüntessünk, hogy a kormány tárgyaljon velünk, majd a rendvédelmi összefogást eláruló Szolidaritás megalakítását és céljait ért kritikám miatt Árok Kornél végül Kónya Péter zártak ki és ignoráltak. Az, hogy a TASZ a kérdéseim miatt 10 perc múlva a Facebook oldalát is megváltoztatta, hogy többet kérdést se tudjon oda feltenni nem csak én, hanem senki se, az már csak hab volt a tortán. Ekkor értettem meg, hogy ezeket a személyeket és szervezeteket – ha tudnak róla, ha nem - mind a Fidesz-közeli, láthatatlan háttér-titkosszolgálat irányítja. Ugyanaz, amelyik a Fideszt irányítja. És nem az a céljuk, hogy akadályozzák a Fideszt, hanem az, hogy segítsék a céljai elérésében. Ezért, és csak ezért léphet hatályba Magyarország Alaptörvénye!!!

Mert akiknek az lett volna a dolga – akikről AZT HITTÜK, hogy az a dolguk - hogy tegyenek ellene, azok éppen azt segítették, hogy hatályba lépjen.

A történetbe már nem fér bele, hogy milyen kezdeményezéseket tettem a jogász társadalom, kilenc magyar egyetem alkotmányjogászai és jogi intézmények, neves alkotmányjogászok felé az Alaptörvénnyel kapcsolatban, hogy milyen levelet juttattam el az EU vezetőinek és a nemzetközi sajtónak, és milyen kezdeményezést tettünk az országgyűlés ellenzéki képviselői felé, hogy az utolsó utáni pillanatban hogyan tudnának még segíteni az alkotmányos jogaitól megfosztott magyar népnek!

Ilyen előzmények után Molnár Csaba Facebook-os felhívására döntöttem úgy, hogy részt veszek a tüntetést előkészítő megbeszélésen. Szerencsémre előző este egy sikeres és eredményes beszélgetésen vettem részt a Civil Mozgalom vezetőinek egy részével, és őket is rábeszéltem a részvételre. Másnap reggel tudtam meg, hogy az MSZP átengedi a január 2-i Opera előtti Fidesz ellenes tüntetés szervezését annak a Szolidaritásnak, aki sosem akart még kormányváltást se, és céljai közt a Fidesz-Magyarország és nem a Magyar Köztársaság építése áll.

És akkor kalandos körülmények közt eljutottunk a Benczúr utcai megbeszélésre.

folyt. 3.

A megbeszélés utolsó szakaszára értünk oda. A szervezők legszívesebben kidobtak volna bennünket, de azt nem merték megtenni. Tanúink voltak…

Így mi lettünk tanúi az ő megbeszélésüknek, amit egy résztvevő összefoglalt nekünk. Ezek szerint egy nagy, közös rendezvényt tart az összes addig jelentkezett résztvevő, a Szolidaritás szervezésében. Politikai szónoklat csak egy lesz – később tudtam meg, hogy többen több politikai hozzászólást akartak, de a szervezők leszavazták – csak Kónya Péter, a Szolidaritás egyik vezetője fog felszólalni. Az a Kónya Péter, aki többszöri kérésemre, fél évig nem szólt semmit az Alaptörvény ellen. A többi civil hozzászóló lesz. Írók, művészek, közéleti szereplők. Tehát itt rögtön elveszett – a szervezők elvették – annak lehetősége, hogy egy parlamenti képviselő megmentse a még menthetőt. Ugyanis ha egy képviselő kimondaná ezen a tüntetésen, hogy a Fidesznek nem volt joga sem az alaptörvény megalkotására, se az alkotmány hatályon kívül helyezésére - és ezért a Magyar Köztársaság, annak alkotmánya és alkotmányos rendje, jogrendje hatályban van - és ezért a Fidesz alkotmányellenes alaptörvénye és állama jogilag érvénytelen, akkor még lenne esély érdemben tenni Orbán diktatúrája ellen. Főleg ha ezt támogatná az EU és az USA. Így viszont már semmi esély rá. Ez a tüntetés így ártalmatlan „utánlövés”, magyarul csak alibi, szánalmas kísérlet annak bizonyítására, mintha tennének Orbán rendszere ellen valamit. Pedig csak annak a fél éves tevékenységnek a végére tesznek pontot, amivel végig segítették az Orbán rendszer létrejöttét, alaptörvényének és sarkalatos törvényeinek hatályba lépését. Akkor és úgy tesznek ellene, amikor már tudják, hogy azzal, amit tesznek, nem ártanak Orbán rendszerének.

És akkor ez a „liberális koalíció”, amelyik segítette létrehozni az Orbán rendszert, meghirdeti az Egységfront mozgalom egyik céljának gagyi utánzatát, az összes politikai rendszer leváltását célul kitűző „rendszerváltás” helyett valójában egy „rendszer – vissza – váltást”. Az Orbán rendszerről a polgári (liberális) demokráciára. Arra a rendszerre, amelyik 20 év alatt bebizonyította, hogy nem az EGÉSZ társadalom, hanem csak annak gazdagabb fele érdekében működik, ráadásul egyre nagyobb terhet téve a társadalom többségére. Arra a rendszerre akarnak visszatérni, amelyiket a társadalom többsége elutasít, ami lehetőséget adott egy diktatúra megszületéséhez. Ráadásul ezt újra úgy akarják, hogy nem kérdezik róla meg a népet, és ez a legnagyobb bűnük!

Mert egy szó nem hangzik el többé a népszuverenitás visszaállításáról, a nép hatalmának újbóli megteremtéséről, egy nép által alkotott alkotmányról, amiben mindez megtehető. A liberális koalíció elfogadja azt az Alaptörvényt új alkotmánynak, amit a képviselőknek nem volt joguk megalkotni, ami létrehozza azt a Magyarország nevű államot, mely biztosítja Orbán kizárólagos hatalom-birtoklását. Mert a Magyarország nevű államnak - alaptörvénye szerint - nincs legfőbb államhatalmi szervezete (!), hacsak a képviselőket saját birtokán kijelölő Orbán Viktor nem maga az állam létrehozója, és így annak legfőbb államhatalmi „szervezete”.

És ezután már csak kormányváltásról van szó, Orbán leváltásáról, mert a rendszere tökéletes eszköz BÁRKINEK a kezében nép fölötti hatalom gyakorlására.

Ezért nevezem ezt a helyzetet a nép elárulásának. A politikai rendszer győztese az ellenzék asszisztálása mellett először létrehozta a diktatúra rendszerét, majd leváltja Orbánt, az egyszemélyi kizárólagos hatalom birtokosát, (a mór megtette kötelességét a mór mehet – szerintem bele fog dilizni ebbe a helyzetbe) és helyébe egy oligarchia által működtetett politikai elitet helyeznek, ami a nép kizárásával egymás közt újra elosztja a hatalmat.

És a néphülyítés folytatódik….:-(((

folyt. 4.

Mi kell még ahhoz, hogy megértsétek, hogy már megint átvágták a népet? Meddig hagyjuk még ezt a cirkuszt, ahol a politikusok azt hazudják, hogy a mi érdekünkben hozzák létre és működtetik a különböző államokat, - immár a harmadikat - pedig csak a rajtunk, a népen való uralkodásuk és kizsákmányolásunk formája változik??? Mikor történik meg végre, hogy mi, a NÉP, végre kezünkbe vesszük a saját sorsunk irányítását, mi alkotunk magunknak egy alkotmányt, amiben mi hozunk létre bennünket kiszolgáló olyan államot, amiben mi szabunk korlátokat a politikusoknak, és nem hagyjuk, hogy ők korlátozzanak bennünket?

Nem azt mondom, hogy nem kell most kimenni az utcára, tüntetni az Orbán rendszer ellen. Hanem azt mondom, hogy ki kell menni, de nem csak a hatalmon levő politikusokat kell elkergetni, hanem az összest, aki nem néphatalmat akar, vagy csak most kezdi el majd hazudni, hogy ő valójában azt akar.

Ebből a válságból – ami valójában 1945 óta tart Magyarországon – csak a nép hatalmának visszaállításával, a népszuverenitás elvére épülő, nép által alkotott alkotmánnyal lehet kimászni. Csak az teremthet valódi társadalmi összefogást, új, „egész-séges” (az EGÉSZ társadalom érdekében működő) demokráciát, és a népet, a társadalmat kiszolgáló államot. Semmilyen diktatúra nem hoz eredményt, minden  újabb kísérlet csak az agóniánkat, a nép szenvedését hosszabbítja meg.

Ideje, hogy felismerjük a nép valódi érdekeit, és annak megfelelően cselekedjünk!!!

Hétfőn megkezdődik az Orbángyűlés 1. ülésszaka, hazánk újkori történetének legújabb sötét korszaka. Hogy mivé fejlődik és mennyire lesz sötét - esetleg véres – mennyi anyagi és esetleges emberi áldozattal jár majd, az tőlünk függ.  Csak a „felvezető szakasz” eddig többezer milliárd veszteséget és 4 millió ember lassú halálra ítélését hozta. Az Alaptörvény megalkotása ugyanis a magyar történelem legnagyobb politikai gaztetteként fog bevonulni a magyar történelembe!!! Mivel még kevesen látják és kevesen értik, hogy miért, nem mennék bele ennek vitájába. Ez a poszt most nem erről szól.

Hétfőn ugyanis nem csak az alkotmányellenesen és a nép jóváhagyása nélkül létrehozott Magyarország nevű új állam senki által meg nem választott képviselőinek kezdődik meg az Orbángyűlése. Hanem eldől az is, hogy marad-e esélyünk nagyon gyorsan felszámolni az Orbán-rendszert, és építeni helyette egy új, egy eddig még sehol ki nem próbált, a magyar gondolkodáshoz, szellemi élethez méltó igazi új demokráciát, vagy a kettészakított ország 3 részre szakad, és olyan időszak (Orbán kötcsei beszéde szerinti 15-20 év) következik, aminek a vége törvényszerűen egy népfelkelés, forradalom vagy polgárháború lesz. Mert akkor már csak úgy lehet majd visszaállítani Magyarország alkotmányos rendjét, a népszuverenitás alapján működő néphatalmat.

Hétfőn, 13-án 13 órakor az dől el, az lesz „az igazság pillanata”, hogy a politikai elit demokratikus ellenzéki része a diktatúra oldalára áll-e, (ül-e) és elfogadja a diktatúra által felkínált „udvari ellenzék” szerepét, vagy a szabadságáért küzdő nép mellé áll, és kimondja az alkotmányellenes diktatúra tényét, és ennek megfelelően cselekszik a továbbiakban. Ha az ellenzék kimondja az alkotmányellenes diktatúra tényét és Magyarország Alaptörvénye és az abból következő, Magyarország nevű állam érvénytelenségét, akkor nemzetközi segítséggel van esély gyorsan, nagyobb fájdalom nélkül és demokratikusan felszámolni a diktatúrát. Mielőtt igazából elkezdődött volna és nem csak a magyar népnek jelentene súlyos tehertételt, hanem esetleg határokon túli eseményekhez, konfliktusokhoz vezetne, ami már az EU számára is hatalmas károkat okozna, és súlyos következményekkel járhatna. Ha viszont az ellenzék szó nélkül elfogadja az új alaptörvény tényét, és beül Orbán diktatúráját kiépítő és fenntartó Orbángyűlésbe - kinevezett képviselőnek -, mintha itt semmi nem történt volna az alkotmányossággal, mintha itt nem történt volna meg a nép hatalmának sárba tiprása, akkor a kettészakított magyar nép 3 részre szakad.

Egyik része lesz a Magyarországot megszálló rablóbanda diktatúrája, az általa létrehozott Magyarország nevű államot működtető, kiszolgáló és támogatók hada, a „diktatúra zsoldosai”.  Másik része lesz a diktatúrát elutasító, de a politikai elit révén a nép felett továbbra is uralkodni akaró (gazdasági, tudományos, szellemi) „elit”, és az őket kiszolgálók és támogatók, illetve a nép megtévesztett és félrevezetett részéből állók, közös néven „az elit és a (megvett, félrevezetett) kiszolgálóik”. És a magyar nép harmadik része maga „a szabadságáért küzdő nép” lesz!

Ez dől el hétfőn, 13-án 13 órakor, ez lesz „az igazság pillanata”.
Mert innen kezdve nem lesz mellébeszélés, nincs magyarázkodás. Innen kezdve mindenkinek dönteni kell, hogy diktatúrát akar, és azt támogatja, népen uralkodó politikusokat akar, és őket, azok politikai rendszereit támogatja, vagy szabadságot akar, néphatalmat és valódi demokráciát, és őket nem csak támogatja, hanem tesz ezért a szabadságért, ezért a nép hatalmára épített, új demokráciáért.

Ha megtörténik a magyar nép 3 részre szakítása, én a szabadságáért küzdő népet választom, és a továbbiakban a nép szabadságáért fogok küzdeni.
És Te? Te melyiket választod a 3 közül??? Te hova fogsz tartozni???
A diktatúra zsoldosa leszel? Az elit cselédje és a politikusok talpnyalója, vagy szabad magyar ember?
Te döntesz!
És ennek a döntésnek a felelősségét senki másra nem ruházhatod át!

A saját életed, a sorsod és a nép jövője a Te kezedben van!!!
A jövő most dől el és tőled függ!
A Te döntésedtől.
Én azt javaslom, hogy állj a nép szabadságát akarók mellé, mert hosszú távon, a gyerekeink és unokáink számára az jelenti a biztos jövőt. A másik kettőt a nép szabadságvágya és szabadságharca előbb-utóbb el fogja söpörni.
De dönteni neked kell, mert a politikai elit döntése után a döntés ideje - „az igazság pillanata” – számodra is most jön el!

SZÉGYEN, hogy egy amerikai jogászprofesszor erősítette meg a korábbi írásaim igazát, és nem egy magyar alkotmányjogász, vagy az alkotmányjogi tanszékek. Pedig megtehették volna, mert a lehetőség adott volt számukra is!

http://www.168ora.hu/itthon/a-demokracia-nem-ilyen-90722.html

Mert ha valaki tudja, akkor én igen, hogy mit mondott ki most Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem alkotmányjogász-professzora (hiszen én egy éve csak erről írok....):

"A Fidesznek nem volt felhatalmazása a néptől ilyen alaptörvény elfogadására (hozzáteszem, hogy ilyen felhatalmazása a hatályos alkotmány szerint se volt Orbán képviselőinek, és még csak kísérletet se tettek rá egy alkotmánymódosítással, hogy azt a látszatot keltsék, mintha lenne!)...... Az sem igaz, hogy egy sztálinista alkotmányt helyezett hatályon kívül: a korábbi alaptörvény méltó volt egy demokratikus európai államhoz".

És itt jön a LÉNYEG!!!
"..... az új alkotmány alkotmányellenes, mert ..... létrehozásának módja eleve érvénytelenné teszi, mert nem alapul a választópolgárok akaratán, és még a közösség történeti alkotmányával sincs összhangban."

És ezek után csak azt tudom mondani minden korábbi kritikusomnak, akik az alaptörvénnyel kapcsolatos korábbi véleményeim miatt kigúnyoltak, megaláztak és belém rúgtak, hogy tehetnek egy szívességet (ha hagynám)….:-(((((((((((((

Honfitársaink!

Hazánk neve Magyarország. Az államunk neve Magyar Köztársaság, melyben „MINDEN HATALOM A NÉPÉ”!!! Ezt a kommunista diktatúrát leváltó személyek – köztük Antall József, Sólyom László és Orbán Viktor is – az 1989-es ideiglenes alkotmányban rögzítették. Ebbe beleírták, hogy ezt az alkotmányt és ezt az államot - mely garantálja a nép hatalmát - csak a népnek van joga megváltoztatni!!!

Orbán Viktor a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. A Magyar Köztársaság Országgyűlése választotta azzá a Magyar Köztársaság Alkotmánya alapján. Azok a képviselők választották meg, akiket a Magyar Köztársaság Alkotmánya alapján választottunk képviselőnek, akik jogát a Magyar Köztársaság Alkotmánya rögzíti, és akik esküt tettek, hogy hazánkhoz, a Magyar Köztársasághoz, és annak népéhez hűek lesznek, és az Alkotmányt – benne a nép hatalmát - megtartják!!!

Orbán Viktor és a Fidesz képviselői az Istenre, a népre, és a nép hatalmát garantáló alkotmány megtartására tett esküjüket megszegték!!! Hűtlenek lettek a néphez és egy alkotmányellenes Alaptörvénnyel saját államot készülnek létrehozni maguknak 2012. január 1. után, melyben ELVESZIK a NÉPTŐL a hatalmat.
Orbán Viktor Magyarország nevű új államában a hatalmat – minden hatalmat - kizárólagosan ORBÁN VIKTOR birtokolna és gyakorolna.
Erre a nép nem hatalmazta fel Orbán Viktort és képviselőit, a nép nem mondott le saját hatalma gyakorlásáról, mert erről a nép NEM TUD lemondani!!! Ez merénylet, alkotmányos puccs a nép ellen, a nép hatalma ellen, ami ellen az alkotmány alapján minden állampolgár KÖTELES – törvényesen - FELLÉPNI!!!

Honfitársaink!

A nép alkotmányos hatalmát biztosító állam – ez jelenleg a Magyar Köztársaság - védelme érdekében, alkotmányos kötelezettségünk által felhatalmazottan, mi, magyar állampolgárok törvényes ellenállásra hívjuk a Magyar Köztársaság állampolgárait, a szabadság és a nép hatalmának megvédésére!

Ennek keretében MI, a NÉP kinyilvánítjuk az alábbiakat:

1. Nem ismerjük el új alkotmánynak - a felhatalmazásunk és jóváhagyásunk nélkül, kizárólag a Fidesz képviselői által alkotott - Magyarország Alaptörvényét!

2. Nem ismerjük el új államnak Orbán Viktor Magyarország nevű államát!

3. A Magyar Köztársaság Alkotmányát és államát továbbra is hatályosnak tekintjük, mert nélkülünk azt NEM LEHET megváltoztatni, és mi senkit nem hatalmaztunk fel arra, hogy megváltoztassa.

4. Mi nem leszünk Orbán Magyarország nevű diktatúrájának állampolgárai, nincs jog, amely erre kötelezhetne bennünket! MI vagyunk a szabadságszerető MAGYAR NÉP!!! MI - a Nép Alkotmányának megalkotásával - saját magunk döntünk saját sorsunkról, és nem tűrjük el többé senki diktatúráját felettünk!!!

CSATLAKOZZATOK!!!

Az Egységfront Mozgalom szervezői

A „szabadságharc” látványosan megbukott, „Matolcsy tábornok” letette a fegyvert az IMF lábai elé. Míg Orbán Viktor – maga által kinevezetten Magyarország Miniszterelnöke – a Vezénylő tábornok az Országgyűlésnek nevezett siralomházban az IMF ítéletére vár, addig tábornokai (Lázár, Navracsics, Kövér, Simicska) azon vitatkoznak, hogy ki legyen a helytartó, és kiket dobjanak oda, 13 kivégzendő tábornok gyanánt.

Az „urak” tévedésben vannak. Felettük az ítéletet nem az IMF fogja kimondani, hanem mi, a magyar nép.
Mi, akiket becsaptak egy elborult elme felelőtlen szabadságharcával, akiket csatába vittek, és most itt állunk kirabolva, „megverve”, a duplájára nőtt svájci hiteleinkkel.

Az „urak” nehogy azt higgyék, hogy most felteszik a kezüket, és azt mondják, hogy „tévedtünk”. Mert tévedni emberi dolog. De itt nem tévedésről van szó, hanem az ország végiggondolt, megtervezett, tudatosan és szisztematikusan végrehajtott kirablásáról van szó, amit Orbán vezetésével elkövettek az „urak”.

Nem, én nem azt akarom, hogy Orbán úgy járjon, mint Batthyányi, akit a szabadságharc bukása után agyonlőttek a győztesek. Azt se akarom, hogy Tisza István sorsában osztozzon, és azt se, hogy önkezével vessen véget életének, amikor rádöbben, hogy mit tett ezzel a magyar néppel. Nagy Imre szóba se jöhet.

Én azt várom Orbán Viktortól , a Magyar Köztársaság Miniszterelnökétől – aki kirabolta, majd felelőtlen szabadságharcba vitte az országot, és kísérletet tett Magyarország alkotmányos rendjének megváltoztatására, és a nép hatalmának néptől való elvételére - hogy a szép fekete autójával a testőrsége vezetője felvigye a várba, és beadja lemondását a miniszterelnökségről a köztársasági elnöknek. Egyben lemond a mentelmi jogáról, feloszlatja a TEK-et és bejelenti, hogy az új, békés rendszerváltásról meginduló tárgyaláson – amikor az Orbán rendszerről egy békés rendszerváltó folyamatban áttérünk egy VALÓDI, nép irányította demokráciába – ki vezeti a tárgyaló delegációt a Fidesz részéről.

És ez nem elég. A parlamenti 262 fideszes képviselő a helyén marad, hogy az előző rendszerváltáshoz hasonlóan biztosítsa a rendszerváltás végrehajtásának alkotmányos rendjét. Első intézkedésként visszaállítják a megalakításukkor érvényes alkotmányos rendet, hatályon kívül helyezik a megalakulásuk óta tett összes alkotmánymódosításukat, és az általuk alkotott alaptörvényt. Ezzel együtt az összes Orbán kinevezett – elsőként Polt Péter, majd Schmitt Páltól Domokos Lászlón át Szalai Annamáriáig - mindenki lemond, hogy tevékenységükkel ne akadályozzák a Navracsics által vezetett ideiglenes kormányt, aki levezényli a rendszerváltást.
Nem rendszer visszaváltást! Hanem az Új Rendszerváltást!!!
Ahol a nép kezébe veszi végre saját sorsának irányítását. Ahol a nép megalkotja a nép alkotmányát, és véget vet a 66 éves – politikusok alkotta - rosszabnál rosszabb politikai rendszerek működésének.

Mindig azzal vádolnak, hogy nem mondom meg a hogyant! Pedig megmondom.
Íme!
Ez Magyarország új rendszerváltásának (az Orbán rendszer békés leváltásának) a forgatókönyve egy bukott „szabadságharc” után.
Ha Orbán ezt nem érti meg, akkor a végén nem csak azért fogjuk felelősségre vonni, amit eddig tett, hanem azért is, amit EZ UTÁN tenni fog……

Geri Tibor

az Egységfront Mozgalom (Minden hatalom a népé!) szervezője

Az írás válasz Gyurcsány Ferencnek, Hillary Clintonnak, és mindazoknak, akik nem értik, hogy mi zajlik ma Magyarországon, a Magyar Köztársaságban, akik nem értik, mi az Orbán-rendszer. Helyzetértékelés azoknak, akik azt hiszik, hogy itt még mindig polgári (liberális) demokrácia van, és az Orbán rendszert egy egyszerű választással le lehet váltani. Azoknak, akik azt hiszik, hogy itt még vissza lehet állítani a polgári (liberális) demokráciát. Azoknak, akik hibás helyzetértékelésből téves következtetéseket vonnak le, és ezért rossz döntéseket hoznak. Egyszerűen tévednek, mert nem ismerik a politikai rendszer új, 3 dimenziós modelljét. Ami rendszertanilag pontosan mutatja, hogy mi zajlott az elmúlt 65 évben a társadalomban, annak politikai alrendszerében, és mi a kiút ebből a csapdahelyzetből.

Téved Hillary Clinton, ha azt hiszi, hogy demokratikus választással az Orbán rendszer még leváltható. Úgy már nem lehet leváltani, mert Orbán létrehozta (hozatta) saját hatalmának, saját rendszerének jogi alapokmányát. És Orbán leendő, Magyarország nevű állama már nem demokrácia és nem jogállam. Demokratikus választással már csak a benne levő szereplőket lehet megválasztani, rendszeren belül. Pont, mint a szocializmusban, ahol ugyanúgy volt (demokratikusnak látszó) választás, ahol a parlamentben a nép által választott népképviselők ültek. De ugyanúgy csak gombnyomogató zombik voltak, mint most Orbán képviselői. Nem ők hozzák a döntést, csak megszavazzák. A döntéseket ma is egy párt (a Fidesz) legfelső vezetői hozzák a Fidesz alapszabálya szerint, a nép ki van zárva a döntésekből. Ez a politikusok rendszere, ez Orbán rendszere. Erről szól Orbán alkotmányellenesen megalkotott alaptörvénye. Minden más csak hazugság és szemfényvesztés, csak a valóság leplezésére szolgál.

Egy ilyen rendszert csak forradalommal lehet leváltani. Ha a törvényalkotó és kormányzó hatalom olyan együttműködő lesz, mint ’89-ben vagy 2010-ben, akkor egy békés, rendszerváltó forradalommal ezt végre lehet hajtani. Ha a hatalom nem érti meg, hogy mit tett, és ezért mi a nép által kiszabott büntetése, akkor a nép ’56-hoz hasonlóan fog felkelni az Orbán rendszer ellen, és forradalmat fog elindítani a rendszer felszámolására. És Orbán testőrsége nem szovjet hadsereg, amely ezt a forradalmat leverhetné.

Pedig azt, hogy mi történt és mi fog történni, azt 2010-ben, a választás 2. fordulójának éjszakáján, a győzelmétől diadalittas Orbán elmondta. Néhányunknak nem volt meglepő, de Kötcse után nyilvánosan és részleteiben ott hangzott el először. Az, hogy ’89-hez hasonló (fülke) forradalom zajlott le, és rendszer (vissza) váltás következik. A hasonlata ott és annyiban sántított csak, hogy azóta valóban rendszerváltás zajlik. Orbán a polgári demokráciát Orbán-rendszerre váltja. De ez nem ’89-el mutat párhuzamot, ahol a nép – anélkül, hogy tudott volna róla, hogy mit tesz - 85%-os arányban lecserélte a diktatórikus formájú szocialista demokráciát liberális demokráciára. Az Orbán rendszer az 1948-49-es kommunista rendszerváltással mutat párhuzamot. Amikor a kommunisták fondorlatos választási csalással parlamenti (törvényhozói) többséghez jutottak, és a hatalmukat arra használták, hogy a következő évben egy írott alkotmány megalkotásával ráerőszakolták a népre a saját ideológiájukat és a saját politikai rendszerüket. Pontosan ugyanez zajlik most.

Modern tudományos eszközök segítségével (pszichológia, tömegkommunikáció, Kubatov-listák) és kommunista titkosszolgálatok által használt régi eszközökkel és módszerekkel (rivális pártok „leszalámizása”, felszámolása, politikai ellenfelek kriminalizálása) egyszerű választási többséghez (53%) jutva a magyar választási rendszert kihasználva 2/3-os parlamenti (törvényalkotói) hatalomhoz jutottak. És Rákosihoz hasonlóan - a hatályos alkotmányos rendszerrel ellentétesen – megalkották a saját „alkotmányukat”, amit hazug módon Magyarország Alaptörvényének neveznek, mintha a történeti alkotmány alapján alkották volna. Pedig nem úgy alkották, erre a Jobbik alkotmányozási tevékenysége a bizonyíték.

Azt, hogy az Orbán rendszer a Rákosi rendszerrel mutat párhuzamot, azt saját maguk is elismerik az alaptörvényben. Amiben visszamenőlegesen ’49 és ’90 között hatályon kívül helyezik Rákosi alkotmányát. De nem azért, mert alkotmányellenesen jött létre – mert akkor a saját alaptörvényükről mondanák ki, hogy érvénytelen, hiszen pont úgy alkották meg, mint Rákosi a saját alkotmányát - hanem azért, mert „diktatúrához vezetett”. Remélem, hogy amikor a nép eltörli az Orbán alkotmányt, akkor indokaként nem az lesz, hogy diktatúrához vezetett, hanem az, hogy a nép nélkül alkották meg, ezért érvénytelen.

És hogy miért új rendszerváltás kell, és miért nem lehet visszaállítani a polgári (liberális) demokráciát, miért nem lehet visszamenni a 89-es alapokhoz, azt nagyon egyszerűen el tudom mondani Gyurcsány Ferinek és a barátainak. (Utólag örülök, hogy Pacis barátom kikotyogta, hogy mire készültünk, és így nem mi alakítottuk meg újra a Demokrata Pártot, amit egyszer 2007-ben már létrehoztunk, és akkor én voltam az elnökhelyettese. Most nem biztos, hogy én egy ilyen helyzetben, egy ilyen nevet föláldoztam volna egy ilyen Demokratikus Koalícióért.)

1989 előtt I.típusú (diktatórikus vezetésű) szocialista demokrácia, azaz piros gömb felső állású volt a tetraéder, a politikai rendszer. Ezt a piros, a kék és a zöld gömb együttes segítségével fordították úgy meg ’89-ben, hogy polgári (liberális) demokrácia, azaz kék gömb felső állású tetraéder jött létre. Orbán ezt fordította a 2/3-os parlamenti többségével – alkotmányellenesen – úgy, hogy a zöld gömb került felülre. (Azt, hogy ezt egy narancssárga színű párttal tették meg, az ne tévesszen meg senkit. „Ne a szavainak higgyünk, hanem a tetteinek”). Ha ebből a helyzetből Gyurcsány vissza szeretné billenteni a Tetraédert úgy, hogy újra a kék felső állású gömb legyen felül, ahhoz újra kellene mindhárom gömb. De ebből csak a kék többségére, egy kis rész pirosra és egy kis rész zöldre számíthat. Ez pedig negyede a társadalomnak. Vagyis ezzel a módszerrel azt el lehet érni (már elértük) hogy a zöld gömb (Orbán hívei) már csak szintén negyede a társadalomnak, és soha többet nem lesz egyik szín (egyik ideológia) se abban a helyzetben, hogy egyedül a saját gömbjét helyezze felső állásba, és senki se érdekelt abban, hogy segítsen a másiknak. Még akkor se, ha így az ország számára a legrosszabb, a zöld felső állású tetraéder, az Orbán rendszer marad.

Ebben a helyzetben egyetlen esély, egyetlen lehetőség maradt a nép számára. Egy új rendszerváltás, ahol a politikusok alkotta 3 rossz rendszer (szocializmus, liberalizmus, Orbán rendszer) helyett megalkotunk egy új, egy jobb, valóban a nép által létrehozott és a nép érdekében működő demokráciát, az arany gömb felső állású tetraédert, az „egész-séges” demokráciát. Csak ezzel lehet leváltani az Orbán rendszert, csak ezzel és ehhez lehet társadalmi és választási többséget szerezni!!!

De ezzel a rendszerváltással nem kell megvárni a következő választást, mivel Orbán gondoskodott róla, hogy ezt akár már MOST elkezdhetjük és legkésőbb jövő nyáron egy új, a nép által megalkotott alkotmány alapján, egy új választással be is fejezhetjük. Békés forradalommal, alkotmányosan rendszert váltva. Erre azért van lehetőség, mert Orbán olyant tett az alaptörvény megalkotásával, amivel saját magát írta ki a hatalomból és a magyar történelemből. A nép nélkül, alkotmányellenesen változtatott a magyar alkotmányos rendszeren. Mégpedig úgy, hogy megfosztotta a népet a hatalomtól. Ez ellentétes mind az ezer éves történeti alkotmánnyal, mind a hatályos alkotmánnyal, mind az egyetemes jogelvekkel és a legalapvetőbb emberi joggal, a népszuverenitás elvével. Orbán nem az Istentől és nem a néptől származtatja a hatalmát, hanem saját magát az Istennel és a néppel egy szintre emelte. Sőt, a kettő helyére, mert mindkettőt azonnal ki is zárta a hatalomból. Orbán a Fidesz pártalkotmánya és a saját maga kiválogatott képviselői 2/3-os többségével kizárólagos hatalmat gyakorol, amit mind a hatályos alkotmány, mind a saját „alkotmánya” tilt, és a magyar nép kötelességévé teszi az ellene való törvényes fellépést.
Hát akkor lépjünk fel az Orbán rendszer ellen törvényesen, és védjük meg a nép hatalmát, a nép alkotmányozó jogát a politikusok hatalmával és diktatúrába vezető önkényével szemben.
Új Rendszerváltást!!!!! MOST!!!!!!!!!!!

Már nem elég a „Demokraták ébresztő!”. Attól sokkal nagyobb baj van…..
Elmúlt annak a lehetősége, hogy nagy tömeg előtt, egy hiteles ember kimondja azt, hogy ha nem tetszik a rendszer, akkor tegyünk ellene. Csak addig jutottunk, hogy nem tetszik. Akik eddig vezetőinknek kiáltották ki magukat, csak ennyit mertek mondani: Nem tetszik. Majd hazamentünk mindannyian, és hagytuk, hogy a Fidesz törvénygyár másnaptól nagyüzemre váltson, és eltapossa minden eddigi jogunkat. Jogunkat a szabadsághoz, jogunkat a munkához, jogunkat (gyerekeink jogát) a tanuláshoz, jogunkat az egészségügyi ellátáshoz, jogunkat az állami öregségi ellátáshoz, jogunkat a tisztességes és pártatlan bírósági eljáráshoz. Ezek ma még mind benne vannak az alkotmányban, 2/3-os vagy sima törvényekben, de januártól ez megszűnik. Mert Orbán alaptörvényében ezek a jogok már nem lesznek benne, mint állampolgári jogok. Ez adható lesz, mint a kutya vacsorája. A képviselők jóindulatától függnek majd. Ha megtanulunk pitizni és a gazda (a képviselők, Orbán és képviselői) kezét nyalni, akkor talán lesz. Talán…..

Mert amikor azt kérdezik tőlem, hogyan tudnám egyszerűen elmagyarázni, hogy mit jelentene az, ha az alkotmány helyére Orbán alaptörvénye kerülne, akkor arra ez a legérthetőbb, legegyszerűbb magyarázat. Gazdákból kutyák leszünk. Láncra vert, a képviselők korlátlan hatalmának kiszolgáltatott kutyák leszünk. Az általunk, értünk létrehozott állam, és annak általunk megválasztott, addig tőlünk függő, a képviseletünkre létrehozott Országgyűlése, az állam szabad polgáraiból a képviselőknek kiszolgáltatott alattvalókat készül csinálni. De még csak nem is polgári alattvalókat, hanem minden jogtól megfosztott jobbágyokat és rabszolgákat akarnak belőlünk csinálni. És mi hagyjuk! Néhányan hangoskodunk - miközben még sajátjaink is csitítanak, belénk rúgnak, hogy hallgassunk - de milliók szó nélkül tűrik!!!

Jogászok, akiknek elsőként kellene hangosan ordítani, hogy itt mekkora jogi disznóság történt a képviselők részéről, szemlesütve hallgatnak. Mert ők tudják, hogy itt nem egyszerűen az történt, hogy a politikai hatalom az alkotmányos rendet figyelmen kívül hagyva folyamatosan alkotja a Saját Rendjének törvényeit, nem az történt, hogy figyelmen kívül hagyták a 800 éves történeti alkotmányt és a hatályos alkotmányt is, és még csak az se hogy az európai jogelveket, elsőként a népszuverenitás elvét figyelmen kívül hagyták. Hanem ELTÖRÖLTÉK! Innen kezdve nincs népszuverenitás elve, Innen kezdve nincs – NEM LESZ - hatalma a népnek. A nép még egy népszavazást se tud kezdeményezni ezután, ha a képviselők nem akarják. És alkotmányt se lehet ebben az országban többet alkotni, mert a képviselők ELTÖRÖLTÉK ennek a lehetőségét. Januártól csak az lesz, amit ők akarnak!!!

Míg az alkotmányunkban az van írva, hogy „minden hatalom a népé”, addig Orbán alaptörvényben az van, hogy „minden hatalom a képviselők többségéé”. Azoké, akiket személyesen Orbán válogatott ki a saját birtokán, akik neki vannak elkötelezve, és nem a választóiknak. Azaz januártól minden hatalom egy személyben – immár alaptörvénybe rögzítetten is, nem csak arra törekedve – kizárólagosan Orbán kezében összpontosul. Olyan kizárólagos hatalmat fog gyakorolni, amit nem csak a hatályos alkotmány tilt jelenleg, hanem még a saját alaptörvénye is tiltani fog. Ez a cinizmus magasiskolája. A nép szemébe való röhögés, hogy „azt csinálok veletek és belőletek, amit akarok”. Ez a varázsló gúnykacaja Mario-n, annak  vergődésén.
És tudjuk, hogy ezt Thomas Mann mikor írta, és miért. És alkotmány-jogászaink (meg a bárányok) hallgatnak….

Pedig a történet végét is ismerjük, tudjuk mi fog történni, amikor Mario – a NÉP – magához tér, és megérti, hogy mit tettek vele.
Még megakadályozhatjuk, hogy megtörténjen. Hogy megtörténjen a varázslat is és utána az ébredés is. Még az idén békésen megakadályozhatjuk, hogy januártól elszabaduljon az őrület, Orbán és képviselőinek kizárólagos és korlátlan hatalma a nép felett. Ami fölött csak a saját - eddig megismert – elkölcsük a korlát, Isten nem!
Csak ahhoz az kell, hogy vagy egy nép előtt hiteles, jogvégzett ember, vagy mi sokan kimondjuk, hogy a hatalom Magyarországon a NÉP-é, és nem a hatalmukkal visszaélő, és az alkotmányt eltörölni akaró képviselőinké.

Mi könnyebb ma Magyarországon?
Találni egy hiteles, az emberek nagy többsége által elfogadott tisztességes jogászt, aki a szakmáját és a becsületét többre tartja, mint Orbán kegyelem kenyerét, és aki ki mer állni és kimondja az igazságot, vagy egy hónap alatt megszervezni egy akkora tömeget, amelyik elég hangosan kiállt ahhoz, hogy ne csak a kormány, de az ENSZ főtitkár is meghallja?
És nem csak azt kell kiabálni, hogy „nem tetszik”, hanem azt, hogy „Mi vagyunk a NÉP, mienk a hatalom!”.
És nem visszakérjük a hatalmat a hatalom bitorlóitól, akik visszaéltek a tőlünk kapott felhatalmazással, hanem visszavesszük tőlük, mert méltatlanokká váltak a bizalmunkra!
Nem négy év múlva, mire mindent lerombolnának, hanem MOST!!!
Mert a HATALOM a NÉPÉ, azaz mienk, (és nem a képviselőinké)!!!
Nem leszünk jobbágyok és rabszolgák a saját hazánkban!
Polgárok vagyunk, a saját sorsunkról mi magunk döntünk!
Riadó polgártársak! Dolog van….

Teljes nevén: Egységfront a nép alkotmányáért, az alkotmányos rendért és egy új demokráciáért.

Több, mint aminek elsőre látszik…

Tegnap az Alapító Nyilatkozat elfogadásával hivatalosan is megindult a mozgalom szervezése.

Részletek az Alapító Nyilatkozatból:

"MINDEN HATALOM A NÉPÉ"

Az Egységfront célja olyan politikai, és azon keresztül olyan társadalmi változás elérése, ami eddig még nem volt Magyarországon. Ami nem csak beleteszi az alkotmányába a fenti mondatot, de a szerint működik is!
(Orbán most vette ki ezt a mondatot az alaptörvényéből, éppen most fosztotta meg a népet a hatalomtól, az ő alaptörvényében "minden hatalom Orbáné")

Az Egységfront olyan mozgalom, mely a nép számára, a nép céljainak elérésére jött létre, és minőségi változást idéz elő a társadalomban.

Célunk a népszuverenitás valódi érvényesítése, a NÉP alkotmányának megalkotása, Magyarország alkotmányos rendjének megteremtése, a politikusok alkotta politikai rendszerek - köztük a legutolsó és a legrosszabb, az Orbán-rendszer – békés, végleges leváltása egy NÉP alkotta, a nép, az egész társadalom érdekében működő politikai rendszerre, egy „egész-séges” demokráciára.

Egyszerűen azt akarjuk, hogy innen kezdve a társadalom másképp működjön.
Mától új időszámítás kezdődik. Számunkra, a társadalom névtelen milliói számára elindul a remény, az Orbán-rendszer számára meg megkezdődik a visszaszámlálás.

Ezt fogjuk tenni, ehhez várunk csatlakozó személyeket és szervezeteket, tenni akaró társakat, támogatókat.

Az Egységfront működés szempontjából egyének és szervezetek ideiglenes közösségeként, organikus módon, a saját maga alkotta szabályok szerint működik.
A mozgalomhoz tagként mind egyének, mind tagjaikat képviselő politikai és civil szervezetek, egyesületek csatlakozhatnak. A csatlakozás feltétele magánszemélyek részéről a célok elfogadása.

Aki a mozgalomban tevékenyebben is részt akar venni, azok jelentkezzenek a mozgalom aktivistáinak, szervezőinek. Ennek részletes módját és formáját a kezdeményezés társadalmi fogadtatásától és a politikai hatalom erre való reagálásától tesszük függővé.

A tüntetések tapasztalataként két korábbi írásomat teszem ide kérésre, egybeszerkesztve.

Az „egységfront” létrehozásának szükségessége

A partraszállás sikeres volt, de a további térnyerés egy rossz szakszervezeti helyzetértékelés miatt rosszul lett megtervezve, ezért a hatalom megállította azt. A helyzetet elemezni kell, (először a korábbi rossz helyzetértékelést) és megfelelő következtetések levonása szükséges a további tennivalók megtétele előtt.

Saját helyzetértékelésem:

A szakszervezetek rosszul értékelték a kialakult politikai helyzetet és abban a hatalom (a kormány és az országgyűlés) munkavállalókat hátrányosan érintő intézkedéseit. Pedig a hatalom már a győzelem éjszakáján kimondta, hogy itt nem a liberális demokrácia konzervatív túlsúlyáról lesz szó, (mint Angliában Thatcher idején, vagy az USA-ban Reagan idején) hanem egy „fülkeforradalmi” rendszerváltásról. Aminek az eredménye egy új, egy hazugsággal és megtévesztéssel létrehozott „konzervatív (ál)demokrácia” lett, ahol a kormányzás 3 rossz formája egyszerre érvényesül (egyszemélyi diktátor, oligarchia, demokrácia). Egy feudális (keresztény) állam, királyság nélküli királlyal és annak pártnak álcázott hűbéresi maffia rendszerével, „nemzeti kiskirály” oligarchák irányította kapitalista gazdasággal, és félrevezetett tömegek által választott (Orbán kijelölte) képviselők által működtetett Patyomkin demokrácia.  Amiről a megszületése pillanatában lehetett tudni, hogy életképtelen és működésképtelen rendszer lesz. De a megalkotói ezt nem tudják, és működtetni akarták, akarják.

Ilyen előzmények után nem lehetett meglepő a szakszervezeteknek az OÉT – korábbi Fidesz kormányzáshoz hasonló – azonnali felfüggesztése, majd megszüntetése, az alkotmányozás megkezdése, és a magánnyugdíj vagyon állami elrablása az emberektől. Ezek már mind hátrányosan érintették a szakszervezeteket és a munkavállalókat is, mert bár bent maradtak a demokrácia keretein belül, alkotmányos aggályokat vetettek fel. Ezért ezek ellen tüntetni kellett. De amikor a hatalom alkotmányellenesen megalkotta a saját jogi rendszerének az alaptörvényét, és benne (vele) megszüntette a jogállamot és a demokráciát, onnan új helyzet volt!!! És bár az alaptörvény csak januárban lépne hivatalosan hatályba (de a Magyar Köztársaság miniszterelnöke már használja önmagának adományozott megnevezését, „Magyarország Miniszterelnöke” és sorra alkotják a sarkalatos törvényeket, amire majd csak a hatályos alaptörvény adna felhatalmazást), de a megalkotásától kezdve a szakszervezeteknek nem az ilyen illegitimmé váló hatalom intézkedései ellen kell hagyományos szakszervezeti eszközökkel fellépjen. Hanem fel kell sorakozzon a politikai erők mögé, és az alkotmányos rend visszaállításáért kell tüntessen. Csak nem volt (ma sincs) politikai erő, mely az alkotmányos rend visszaállításáért küzdene!!! Ebben a helyzetben nem az a megoldás, hogy akkor visszatér a szakszervezet a hagyományos eszközökhöz, és elfogadva az alkotmányellenes hatalmat, leáll vele demokráciát játszani. (Hagyományos szakszervezeti eszközökkel tüntetést szervez a hatalom rossz intézkedései ellen.) Mert ez a legrosszabb, amit tehettek, pedig ezt tették. Ez szinte végzetes hiba volt! Mert innen nem lehet megtenni azt a felismerést, hogy ez mégse demokrácia, és ez a hatalom ellen ellenzéki politikai erő hiányában a szakszervezeteknek politikai erővé kell válni. És nem az intézkedései ellen, hanem a hatalma ellen kell fellépni.

Mert a szakszervezetek csak akkor válhatnak politikai erővé, ha NEM LEHET más módon politikai szervezetet létrehozni. De itt lehetett volna.

És itt követték el a szakszervezetek a második hibát, a Szolidaritás létrehozásával (utalva a hasonló nevű lengyel szakszervezetre). Mert ellenzéki politikai összefogásra valóban szükség lenne, de akkor ennek az összefogásnak meg kell határozni a célját és a formáját, és annak megfelelő nevet választani neki. Mert a lengyel Szolidaritás pártok hiányában egyértelműen egyedüli rendszerváltó politikai szervezetté vált, itt viszont másról van szó. A magyar Szolidaritás mozgalom célja (azaz a létrehozók megfogalmazása szerinti célja) nem politikai cél, nem az Orbán rendszer leváltása, nem erre jött létre. Hanem a hatalom további térnyerése ellen. Csak hát a hatalom politikai térnyerése ellen küzdeni, az politikai és nem szakszervezeti feladat, erre számtalan politikai párt van már, amelyik saját megfogalmazása szerint ugyanerre jött létre. Ezek mellé odaállítani egy sokadikat, és azt mondani, hogy mostantól ez lesz a gyüjtőpárt az eddigiek helyett, az meg politikai hiba. Csak az összefogni képtelen politikai szervezetek számát növelték eggyel. Ráadásul visszamenőleg hiteltelenné válnak, hiszen a hatalom azonnal megbélyegezte őket, hogy saját politikai ambícióikat építgetik. És ezzel látszatra igazuk is lesz. Ha ez a helyzet így marad, akkor az Orbán rendszer hosszú távra berendezkedhet, csak a gazdaság összeomlása vethet véget a rendszerének, politikai erő nem.

Következtetés:

Ebből a helyzetből csak egyetlen kiút van. Ha az egészet egy szinttel magasabbról nézzük, és abból vonunk le következtetést. Vagyis annak nincs értelme, hogy egy rosszul felépített, rosszul működő politikai rendszeren belül keressünk nem létező jó megoldást. Az igazi megoldás ebben a helyzetben az egész Orbán rendszer eltakarítása, és helyette egy új politikai rendszer felépítése. Akkor viszont ezt kell meghirdetni. Ez viszont nem olyan egyszerű. Mert akkor azt kell elmondani, hogy milyen legyen az új demokrácia és annak irányító politikai-jogi rendszere, és oda a jelenlegi helyzetből hogyan lehet eljutni. Ilyen összefüggő, egymással is rendszert alkotó, átmenetet is tartalmazó elképzelést én csak egyet ismerek, a politikai rendszer 3D modelljére és Ken Wilber integrál elméletének alapjaira épített „Egész-séges” demokráciát. És mivel az Orbán-rendszer maga adja az ellenzék kezébe a leváltásának módját és lehetőségét, hiba lenne nem élni vele.

Első lépés: Az Orbán-rendszer eltakarítása

Az Orbán-rendszer 3 lehetőséget is adott ellenzékének kezébe, amivel le lehet váltani.         Az 1. lehetőség szerintem abból következik, hogy Orbán végzeteset hibázott a saját rendszere felépítésében. Erőből építette és nem ésszel. Azaz megtehette volna, hogy alkotmányosan vagy legalább - Rákosihoz hasonlóan - az alkotmányosság látszatával építi fel az új politikai rendszerét. Ehelyett erőből, hatalmi arroganciával, az „azt csinálok, amit akarok” stílusában tette. És így elkövetett egy sor olyan alkotmányellenes gaztettet, amit 800 éve a magyar alkotmányos rendben senki nem mert megtenni. Elvette a nép (a nemzet) hatalmát, alkotmányozó jogát. Nem elég, hogy az alaptörvényét alkotmányellenesen, nem a népszuverenitás elve alapján alkotta meg, de aljas módon még ki is vette az alaptörvényéből a nép hatalmára való hivatkozást, és helyére a maga, képviselői által biztosított hatalmát helyezte!!! Vagyis az Isten és a nép helyett Orbán saját magát nevezte ki a korlátlan hatalom - még csak nem is birtokosának, hanem egyenesen – tulajdonosának!!!. Ismétlem, Isten és a nép helyére magát tette, az általa bábként irányított képviselői segítségével.

Ez minden további nélkül azonnal érvénytelenné tette az alaptörvényét és illegitimmé a hatalmát!!! Itt nincs helye semmi jogászkodásnak, semmi magyarázkodásnak, aki megfosztja a népet a hatalomtól, az nem méltó a nép képviseletére, vezetésére. Soha többet, semmilyen formában. Ez egy akkora gaztett, amire nincs bocsánat!

A második lehetőség maga Orbán alaptörvénye. Amelyik azt megtette, hogy a 800 éves alkotmányosságot felrúgta, de azt nem merte nem beletenni az alaptörvényébe, amit a magyar alkotmányosság az Aranybulla óta alkotmányos alapelvként kezel, és az alkotmány 2.§. (3) bekezdéséből szinte szó szerint átkerült az alaptörvény C) cikk (2) bekezdésébe.

„Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.”

Világos, egyértelmű. Mivel Orbán a Fidesz alaptörvénye és az általa kiválasztott - neki és nem a választóknak elkötelezett - képviselői segítségével kizárólagos hatalmat birtokol, nem lehet kérdéses, hogy tevékenysége alkotmányellenes (és a még hatályba nem lépett alaptörvénnyel is ellentétes). Tehát alkotmányos (alaptörvényi) kötelessége minden magyar állampolgárnak (a Magyar Köztársaság mostani és Magyarország majdani állampolgárainak), törvényes úton fellépni Orbán ellen, mert szó szerint „MINDENKI KÖTELES FELLÉPNI” !!! És ha alkotmányosan, az alkotmány előírásának megfelelően mindenki egy ellen lép fel, akkor egyértelmű, hogy annak menni kell.

A harmadik lehetőség a választás (ha az alaptörvény hatályba lépését követő alkotmányos válság még lehetőséget teremt rá). Orbán választási rendszere maga adja a megoldást. A részleteit is tudom, de amíg nincs törvényi formában, addig nem mondanám el, mert akkor a Fidesz annak megfelelően módosítaná a törvényt. A lényeg, hogy minden párt saját listán indul, de az ellenzék minden egyéni körzetbe csak egy jelöltet indít, és ezeket külön listán. Ezzel a választási taktikával akár már ma is meg lehet verni a Fideszt, de a jövő évi költségvetés elfogadása után biztosan meglesz a 2/3 is. A részleteket időben elmondom, most csak annyit kérhetek, hogy bízzanak bennem. Mivel én pontosan leírtam, hogy milyen választási rendszert fog csinálni a Fidesz, (és eddig úgy néz ki, hogy olyant csinál) ezért tudom annak ellenszerét is….

Ha ezt a 3 lehetőséget összevetem, akkor adja a megoldás módját. A választás azt a követelményt támasztja Orbán ellenzéke elé, hogy a saját politikai szervezeteik mellé kell egy olyan szervezet, amelyik koordinálja az egyéni indulókat, listát állít az egyéni indulóknak, és amelyik megszervezi a szakértő kormány megválasztását és a leendő parlament első 2/3-os törvényét. Amely úgy szól, hogy 2010. május 25-ig visszamenően, hatályon kívül helyezi az összes, azóta hozott alkotmánymódosítást, alaptörvényt, sarkalatos törvényeket és minden más törvényt is.

Az alaptörvény és a kizárólagos hatalom birtoklása viszont adja a megoldás másik elemét. Ez pedig egy „népalkotmány” megalkotása. Egy olyan új alkotmány megalkotása, amit a népszuverenitás elve alapján a nép közvetve a képviselőin keresztül, az alkotmányjogász szakma, a civil és politikai szervezetek segítségével, illetve népszavazással elfogadva közvetlenül a nép alkotja meg. Ez képes mind az alkotmány, mind az alaptörvényt hatályon kívül helyezni, és annak helyére lépni.

Tehát egy szervezet, amelyik összefogja az ellenzéket egy választási együttműködés idejére, és egy népalkotmány, aminek a megalkotása szintén összefogja ugyanezt a kört. Felőlem lehet ennek bármi a neve, én „munkanévként” az Akcióegység megnevezésből az „Egységfront” megnevezést adtam. Utalva a kezdetekre, a széles összefogásra, és arra, hogy velünk szemben egy olyan politikus van, aki mindig és mindenhol, minden és mindenki ellen HARCOLNI akar. Aki harcolni akar, azzal szemben viszont nem egy egység, nem egy másik (had)sereg, hanem egy egész (béke)front állítása a legcélszerűbb. Az megállítja. Mert mi nem harcolni akarunk, de aki harcolni akar velünk, azt tudnunk kell megállítani. Mert „háború talán nem lesz, de olyan békeharc, hogy kő kövön nem marad, még lehet”.

Tehát az Orbán rendszer békés eltakarítására legalkalmasabb egy, a nép alkotmányának megalkotását és az alkotmányos rend visszaállítását célul kitűző Egységfront, melynek lehetnek egyéni és szervezeti tagjai is, és elég, ha a választás előtt válik csak politikai szervezetté, addig működhet frontként vagy mozgalomként. És hogy Orbán eltakarítása után a nép alkotmányának segítségével létrejön-e egy új demokrácia, egy új politikai rendszer, az már majd a néptől függ és a résztvevőkön fog múlni. De a lehetősége meglesz.

Rajtam az múlik, hogy ezt az Egységfrontot meghirdetem, leírom a csatlakozás feltételeit, és megkezdem a szervezését. Egyben kijelentem, hogy semmilyen vezető szerepet nem szánok magamnak a továbbiakban, célom és feladatom csak az Egységfront létrehozása és a céljának elérése, a továbbiakban semmilyen politikai vagy állami vezetői feladatot nem vállalok. A csatlakozók nem hozzám, nem a kezdeményezésemhez és nem is a saját politikai szervezetemhez csatlakoznak, hanem az Egységfronthoz. Én csak szervezője kívánok lenni ennek az együttműködésnek.

És ha eltakarítottuk az Orbán rendszert, megalkottuk a népalkotmányt, visszaállítottuk az ország alkotmányos rendjét és belekezdünk egy új politikai rendszer felépítésébe, ami az „egész-séges” demokrácia megteremtésének alapját jelenti, (és még élek) akkor visszavonulok és utána soha többet nem akarok foglalkozni a politikával!!!

Szolidaritás vagy Egységfront?

Nem feszültséget akarok kelteni és nem vitát akarok provokálni. Személy szerint is tisztelem a szervezőket, értékelem a fáradozásukat, személyes szolidaritásom jeléül – bár nem értettem egyet a tüntetés céljával – együtt éjszakáztam velük a Clark Ádám téren. Erre az írásra nem került volna sor, ha a kialakult helyzetet - akkor, ott, közösen, sokunkkal együtt - újra értékeljük, és levonjuk a helyes következtetéseket. Akkor nem a szervezők saját, fentebb elemzett, elejétől hibás - mert hibás helyzetértékelésre épített - forgatókönyvét visszük tovább. Mert a helyzet megváltozott, és új helyzethez új stratégia és taktika kell. Ha a szervezők értenék, hogy miért „egységfront” kell, akkor nem a Szolidaritást és nem így hívták volna életre. Ebben a helyzetben nem tehetek mást, mint egyszerűen elvégzem azt a helyzetértékelést, amit a szervezők nem végeztek el, vagy láthatóan rosszul csinálták. És ez meg fogja mutatni, hogy miért hibás, amit tesznek, és amit tenni akarnak. És talán segít abban, hogy a Szolidaritásból a célja átalakításával egyszer „egységfront” legyen. Mert különben semmi értelme, különben többet árt az ügynek, mint amit segíteni akar.

Mivel azt az előző írásomban (Az „egységfront” létrehozásának szükségessége) leírtam, hogy politikai rendszertanilag mire lenne szükség, mit kellene elérni, ezért megfordítottam a tervezett címet, és azt a módszert választom, hogy leírom, hogy mi van most, ebben a mostani politikai rendszerben mit akarnak a szervezők és az rendszertanilag hol helyezkedik el. És így látszani fog a különbség, hogy ők mit hoznak létre, és mi kellene helyette. Megtehetném, hogy hónapok múlva utólag írom le, hogy hol siklott félre az egész. De én ezt meg tudom mondani most, előre is, mert nekem a tetraéder politikai rendszertanilag azonnal mutatja, hogy a kezdeményezés alkalmas-e a végcél elérésére, vagy változtatni szükséges a Szolidaritás célján, felépítésén és működésén, hogy általa érvényesíthessük a céljainkat.

Az első kérdés az, hogy miért kell továbblépni, és mit kell létrehozni. És itt kellene jöjjön az a felismerés, amit már az EMD megalakulása előtt próbáltam elmagyarázni akkor még az „Egymillióan a sajtószabadságért” csoportnak. Egy jogállamban lehet tüntetni a sajtószabadságért, ha azt a hatalmat birtokló kormány szűkíteni próbálja. Lehet tüntetni a kormány hibás, gazdasági megszorító intézkedései miatt. Lehet tüntetni azért, ha teherviselési hangsúlyeltolást visz bele a rendszerbe, akkor azok, akiket ez hátrányosan érint, jogosan tüntetnek az INTÉZKEDÉS ellen. De itt nem erről van szó!!! Itt NEM egy hatalmát demokratikusan gyakorló hatalom van, hanem egy hatalmával visszaélő, az alkotmányt sorozatosan megsértő, saját törvényeit se betartó hatalom garázdálkodik. Itt már nem sajtószabadságért kell tüntetni, nem a magánnyugdíjak elrablása ellen, nem a Munka Törvénykönyve alkotmányellenes módosítása ellen. Azaz nem törvényesen meghozott törvények, szabályok, intézkedések ellen kell tüntetni, hanem a sorozatos törvénytelenséget végrehajtó hatalom ellen kell fellépni. Ez már nem érdekvédelem, hanem politikai küzdelem, és erre a szakszervezetek ebben a helyzetben nem alkalmasak. Vagy beállnak a politikai szervezetek mögé, akiknek ez a feladatuk, vagy maguk válnak politikai szervezetekké. És itt van a probléma.

Mert nem egy polgári demokráciában működő politikai hatalom van, amelyik törvénysértően működik, és amit a polgári demokrácia szabályai szerint a polgári demokrácia másik pártjai leváltanak a következő választáson. Itt egy „rendszert” váltott hatalom van, amit a többi politikai szereplő egyszerűen vagy nem lát, vagy nem akarja tudomásul venni. Itt már nem polgári demokrácia van, hiszen maga a hatalom jelentette ki, hogy új országot épít!!! Itt már teljesen más szabályok vannak, mint egy polgári demokráciában. Itt már nem politikai harc van, hanem rövidesen szó szerint élet-halál harc kezdődik. Ugyanis a hatalom meg akarja változtatni az alkotmányos rendet, felmondta a társadalmi szolidaritás elvét, drasztikusan átrendezi a társadalom gazdasági erőforrásait. Lemondott közel 4 millió emberről, egyszerűen lassú halálra ítélte őket, fokozatosan megvonva tőlük az állam szociális és egészségügyi ellátását, az állami gondoskodást. Ezt a helyzetet a politikai pártok csak akkor tudják megváltoztatni, ha rendszer-visszaváltást, vagy új rendszerváltást hirdetnének meg. De a politikai pártok ezt egyszerűen nem értik, és egytől egyig mindegyik a saját hatalmával van elfoglalva, és nem az ország helyzetével. A pártok nem kínálnak politikai megoldást erre az új helyzetre. Ezért a szakszervezetek nem tudnak beállni egyetlen politikai szervezet mögé sem. Tehát maguknak kell politikai szereplővé válni, és a hatalom – azaz Orbán új rendszere - megváltoztatásáért kell küzdjenek, ha a munkavállalói jogokat akarják érvényesíteni.

De akkor nem a többi, fentebb ismertetett politikailag béna politikai párt MELLÉ kell beállni, ugyanazokért a célokért küzdve, hanem akkor a lengyel Szolidaritás mintájára ki kell mondani, hogy a szakszervezetek által létrehozott új politikai szervezet (mozgalom) célja nem a kormány leváltása, hanem a kormányfő által létrehozott új politikai rendszer leváltása!!! Csak itt jön a következő probléma.

Ha a szakszervezetek olyan politikai erőt akarnak létrehozni, ami a kitűzött célt – a munkavállalói és szakszervezeti jogok érvényesítését – el is akarja érni, akkor már nem elég, ha csak annyit mondanak, hogy politikai rendszert akarnak váltani. Mert akkor politikai szereplőként meg kell mondják, hogy milyen új politikai rendszert akarnak létrehozni!!! Mert e nélkül a levegőben lóg az egész, e nélkül nem lehet társadalmi összefogást teremteni a mozgalom vagy a szervezet mögé. És itt van az eb elhantolva, most jön az én politikai rendszermodellem!!! Mert a modellemből pontosan látni, hogy milyen új politikai rendszer, milyen új demokrácia mögé lehet társadalmi többséget állítani, amely képes rendszert váltani, amely képes 2/3-os politikai hatalmat szerezni. Mert ez kell az Orbán–rendszer leváltásához.

Ezt három írásomban (Orbán után, A közös cél, és az „Egész-séges” demokrácia ) már majd egy éve megírtam, itt a Nolblogon is fenn van.

Ha a szervezők nem ezt jelentik be – nem ezt fogják – akkor hibáznak. Akkor vagy egy sokadik politikai szervezet lesz a magyar Szolidaritás, vagy egy rossz céllal létrejövő mozgalom. Ami egyik se vezethet sikerre. Sok fölösleges erő és energia elpazarlása a semmire. Szemben az Akcióegységgel, amelynek a meghirdetett célja rendszerváltás, az Orbán-rendszer leváltása, a néphatalom és az alkotmányos rend visszaállítása.

Nem választás elé akarom állítani a változást akarókat. Én azt szeretném, hogy ha a Szolidaritásnak lennének azok a céljai, ami az Akcióegység célja. Mert az van rendszerben, annak van esélye a sikerre, az Orbán rendszer leváltására. A Szolidaritás erre így, ebben a formában, ezzel a céllal nem alkalmas. Attól viszont óva intem a szervezőket, hogy a mostani mondanivalómból, vagy az Egységfront célkitűzéseiből elemeket vegyenek át. Nem lehet, az elemek rendszerben vannak, egyenként nem adaptálhatóak és nem is működnek. Mert egy rendszerváltást nem lehet félig, immel-ámmal, csak kicsit megcsinálni.

Aki csak bulizni akar, aki csak egy vidám tüntetést akar rendszerváltás helyett, az mondja meg, és ne hazudozzon az embereknek, ne hitegesse őket.

Ide most már kemény, férfias kiállás kell, amire a szervezőket alkalmasnak tartom. És férfias tettek kellenek, mert az üres beszédek és az álszerveződések ideje lejárt!!!

Az a kérdés, hogy Kónya Péter és Árok Kornél rendszert akar-e váltani, le akarja-e váltani az Orbán-rendszert, vagy csak egy sokadik politikai szereplő akar lenni egy rossz rendszerben a sok, feladatára alkalmatlan többi politikai szereplő közt?

A kérdést nekik kell eldönteni. És akkor utána a többieknek azt kell eldönteni, hogy bohóckodnak-e tovább a kormánnyal és annak bohócügyi államtitkárával együtt, vagy rendszert akarnak váltani, az Orbán rendszert leváltani!!!

Mert én az utóbbit akarom, és fogom is tenni.

Vagy velük, vagy nélkülük.

Szeretném, ha velük, az ő vezetésükkel.

De ha nem vállalják......:-(.... akkor nélkülük!!!

Elfogadhatatlan és megbocsáthatatlan, amit Paczolay, Sólyom és Tölgyessy mondott tegnap a történelem tanárok konferenciáján. Mert ezzel olyant tettek, amivel nem csak kiírták magukat a demokraták közül, hanem hozzájárultak - a XXI. században Európa szívében - egy diktatúra kiépüléséhez. Egy olyan diktatúrához, amit ha nem sikerül leváltani a jog eszközével (mert a jog tudói a diktatúra oldalára állnak) és nem sikerül leváltani választással, békés eszközökkel, (mert nem biztos, hogy lesz még demokratikus és szabad választás) akkor csak erővel (népfelkeléssel, forradalommal, netán polgárháború után) lehet leváltani.

Csak emlékeztetnék, ha valaki nem tudná, hogy ki ez a 3 ember, és mit tett tegnap.

Dr Sólyom László a Magyar Köztársaság Alkotmányának egyik megalkotója, az Alkotmánybíróság első elnöke, volt köztársasági elnök. Tehát legalább kétszer tett esküt – a nép előtt, esküjének betartásához nyilvánosan az Isten segítségét kérve – a Magyar Köztársaság Alkotmánya és az alkotmányos rend betartására és betartatására, és ezt Alkotmánybíróság és a Magyar Köztársaság elnökeként még be is tartotta. Jogászként pedig legalább egyszer esküt tett a jog betartására.

Dr Tölgyessy Péter szintén – jogászi esküt tett - jogász. Ő is részt vett a Magyar Köztársaság Alkotmányának megalkotásában, nevéhez fűződik a 3. köztársaság kormányzása érdekében - annak első miniszterelnökével – kötött politikai paktum, mely lehetővé tette a polgári (liberális) demokrácia felépítésének megkezdését. Képviselőként ő is legalább kétszer esküt tett a Magyar Köztársaság Alkotmánya és alkotmányos rendje megtartására.

Dr Paczolay Péter szintén jogászi esküt tett jogász, jelenleg az Alkotmánybíróság elnöke. Ő is felesküdött a Magyar Köztársaság Alkotmányának megtartására és megtartatására, jelenleg ő kellene legyen a hatályos alkotmány első számú őre és védője.

Tegnap ez a 3 ember egybehangzóan nem egyszerűen szembe köpte saját korábbi alkotását, szakmai tisztességét, hanem nevét adta egy szörnyű bűnhöz.

Mert azon lehet vitatkozni, hogy egy jogállam képviselője kötve van-e az alkotmányhoz (ez tényleg lehetne vita tárgya egy jogállamban, hogy a képviselő felette áll-e a jognak, az alkotmánynak?) rendelkezik-e korlátlan hatalommal (és ha igen, akkor ki és mikor adta neki), vagy csak olyan „korlátozott” hatalommal rendelkezik, amit a képviselők saját korlátaikként az alkotmányba írva rögzítettek. És azon is lehet vitatkozni (ezen már érdemben is, általam is elfogadottan), hogy ha a jog (a hatályos alkotmány, ami egyben hatályos alaptörvény is) azt írja, hogy csak a Magyar Köztársaság Alkotmánya nevű alkotmányt alkothatják meg, akkor alkothatnak-e más nevű alkotmányt, és ha alkotnak, illetve, ha nem alkotmányt, hanem Alaptörvényt alkotnak, akkor az jogilag alkalmas-e a hatályos Alkotmány egészének hatályon kívül helyezésére. Igen, ezeken lehet vitatkozni.
De az nem képezheti vita tárgyát, hogy Orbán az alaptörvénnyel megsértette és figyelmen kívül hagyta az alkotmányozás első és nélkülözhetetlen jogi alapelvét, a korlátozhatatlan emberi jogból következő népszuverenitás elvét. Azt az elvet, amit a hatályos alkotmány úgy fogalmaz meg, hogy „MINDEN HATALOM A NÉPÉ”!!!

Orbán hazudhatja azt, hogy neki mindenhez van joga, hazudhatja azt, hogy őt a nép mindenre felhatalmazta. Ezt a nép egyszerű gyermeke el is hiheti. De egy jogásznak tudnia kell, hogy ez hazugság, mert a nép jogérvényesen nem tud lemondani a népszuverenitás elvéről, mert arról NEM LEHET lemondani. Mert ez olyan jog, ami az embert emberi mivoltából adódóan, emberi közösségbe szerveződve ez megilleti, és át nem ruházhatja. A polgári jog kifejezésével élve A HATALOM A NÉP TULAJDONA és jogilag forgalomképtelen.
Azaz a hatalom BIRTOKLÁSA a tulajdonos által – alkotmányban rögzítetten -szabályozható, de a nép hatalma nem elidegeníthető, másra át nem ruházható és jogszerűen attól a népet nem lehet megfosztani. Azt, annak érvényesülését csak jogellenesen korlátozni lehet (ezt csinálta a politikai hatalom ’48 és 2011 között) és csak erővel lehet elvenni a néptől, jogszerűen nem. Ez utóbbira történt kísérlet Orbán alaptörvényének megalkotásával.

És erre, a hatalom tulajdonjogának, a néphatalom erőszakkal való elvételének kísérletére, azaz Orbán alaptörvényének megalkotására a jogász szakma 3 legnagyobbjának – közte az alkotmány mai legfőbb őrének – nem az a nyilvános reagálása, hogy szép csöndben, de határozottan tiltakozik, hogy felsikít, hogy az asztalra csapva felordít, hogy ilyent NEM LEHET tenni, hanem még meg is akarják magyarázni, hogy de lehet, és miért lehet. Hát nem lehet!!!

Az én szememben ez a hazaárulás és a nép (hatalma) elárulásának minősített esete!
Elfogadhatatlan és nincs rá mentség.
És amikor a nép majd visszaveszi a hatalmát, akkor emlékezni fog ezen esküszegők ezen tettére. Mert Csengey Dénes (kit elpusztítottak, de „szellemét a tűz nem égeté meg, mert az maga a tűz…”) TV (Rádió?) lépcsőin elmondott szavai után szabadon:
MI VAGYUNK A NÉP! A NÉP HATALMÁRÓL NEM TÁRGYALUNK, ARRÓL NEM ALKUSZUNK! EGYSZERŰEN MEGKÉRJÜK AZ ALKOTMÁNYELLENESEN KIZÁRÓLAGOS HATALMAT GYAKORLÓ KORMÁNYFŐT, HOGY A NÉP HATALMÁT ADJA VISSZA A NÉPNEK! ÉS HA SZÉP SZÓRA NEM TESZI, AKKOR VISSZAVESSZÜK TŐLE!
MERT A HATALOM (MINDEN HATALOM) A NÉPÉ, AZAZ A MIENK!!!!

Én szerettem volna, ha a nép ehhez az egyelőre politikai küzdelemhez kap segítséget a még megmaradt tisztességes, esküjükhöz hű és emberi tisztességüket ilyen körülmények közt is megőrzött jogászoktól. Tettem egy ilyen kezdeményezést, és még várok további jogászokat, demokráciát féltő intézményeket, alapítványokat, alkotmányjogot tanító egyetemi tanszékeket, hogy segítsenek  - ne nekem, a népnek - a nép hatalmát, a demokrácia és jogállam alapját megtestesítő alkotmányos rendet helyreállítani, a népszuverenitás elvét érvényesíteni Magyarországon.
Ha ehhez a jogász társadalomtól nem kapunk segítséget, akkor közvetlenül és nyilvánosan a néphez és a nemzetközi közvéleményhez, az EU-hoz és az ENSZ-hez fordulok segítségért!!! És ha az kell, akkor fellármázom és felszólítom az egész országot, a szabadságszerető magyar népet, hogy védje meg a nép hatalmát a politikusok zsarnoksága ellen!!! Ha a jogászok nem képesek arra, hogy a nép részeként segítsék a népet a hatalma jogszerű gyakorlásában, hanem ahhoz nyújtanak segítséget, hogy egy rablóbanda alkotmányellenesen garázdálkodjon az országban, akkor ezeknek a jogászoknak az a sorsuk, hogy a kormányzó hatalommal együtt bukjanak és eltűnjenek. Mert akkor nem méltóak hivatásukra.

Egy hetük van a tisztességes jogászoknak, hogy megszólaljanak, és állást foglaljanak a nép hatalmának, a népszuverenitás érvényesülésének kérdésében!
Lehet nem értették meg elsőre a kérésemet, és nem mérték föl megfelelően a felelősségüket, megnyilvánulásuk szükségességének súlyát. Most pótolhatják.
Vagy közös erővel megállítjuk ezt az őrületet, és elérjük, hogy az alaptörvény ne léphessen hatályba, vagy az abból következő minden történés felelőssége nem csak a kormányt és közvetlen segítőit, hanem az őket hallgatásukkal kiszolgáló jogász társadalmat is terheli.
Mert egy hét múlva vagy a tisztességes jogászokkal vagy nélkülük, olyan népi mozgalmat indítok, ami elsöpri az egész mai, a néphatalmat megszüntetni készülő politikai (Orbán) rendszert, az azt kiszolgáló tisztességtelen jogászokkal együtt és helyette a nép által alkotott alkotmány alapján, egy új demokráciát, egy „egész-séges demokráciát” építünk.
Mert a hatalom tulajdonosa a nép. A nép adja birtoklásra a hatalmat a képviselőknek, a bíróknak és az állam szervezeteinek, azok képviselőinek – a kormányfőnek is - egy nép által alkotott alkotmány segítségével. És a népnek van joga visszavenni is a hatalmat attól, aki méltatlanná vált a hatalom birtoklására, és egy demokratikus választáson odaadni másnak, akit arra méltónak tart. De akik akkora bűnt követnek el a nép ellen, mint Orbán és maga választotta országgyűlési képviselői, hogy a NÉP HELYETT  akarnak alkotmányt készíteni a népnek, és még azt is kiveszik az alaptörvényéből, ami eddig legalább benne volt, még ha nem is engedték maradéktalanul érvényesülni, hogy „minden hatalom a népé”,  azoktól a népnek joga van – INDOKLÁS NÉLKÜL ÉS AZONNAL – visszavenni a hatalom birtoklását.
És a hatalom birtokosainak kötelességük azt azonnal visszaadni a népnek, kötelességük megszüntetni az alkotmányellenes helyzetet, ha a nép erre felszólítja.

Én arra kérem a jogász társadalmat, hogy segítsen ezt megtenni a jog eszközével, szólítsák fel Orbánt az alaptörvénye visszavonására, az alkotmányos rend visszaállítására.
Önök jogászként meg tudják tenni, én csak a néphez tudok fordulni segítségért.
Egy hetük van, mert tegnap a jogász társadalom „krémje” – élén az emberrel, akinek a szervezete megmondja, hogy mi a jog – belecsöppentette abba a bizonyos csordultig telt pohárba az utolsó cseppet……

avagy a liberálisok és a néphatalom, meg az "egész-séges" demokrácia.

Nagyon tanulságos vitát folytattam tegnap az előző bejegyzésem kapcsán, zömében liberális elveket valló vitapartnereimmel. Miközben a hatályos, átmeneti alkotmány - polgári, azaz liberális demokráciát is lehetővé téve – tartalmazza a népszuverenitás elvét („minden hatalom a népé”), aközben liberális demokraták azt bizonygatják nekem, hogy nem jó dolog, ha a nép rendelkezik MINDEN hatalommal. Vicces…..

Alapvetésként engedjék meg, hogy elmondjam, hogy szerintem a vitapartnereim nem értik a demokrácia lényegét. A demokráciához ugyanis többség kell. Először demokráciát akaró többség. Másodszor a demokráciát akaró többségben vagy egyetlen ideológiához tartozó többség, vagy egy ideológiát vezető ideológiának elfogadó, másik ideológiához tartozók támogatásával létre jövő többség kell.  Na ez nem lesz többet egyik ideológia esetében se.

Hogy miért nem lesz, azt a magyarázatom alapján, a korábbi írásomban található Tetraéderen, a politikai rendszer 3D (3 dimenziós) modelljén követhetik nyomon.

A szocialista demokráciában 56-ban és 68-ban is elbukott az a kísérlet, hogy  a hatalmat gyakorolva, demokratikus versenyben szerezzenek többséget vagy szövetségest a többségi szocialista demokráciához. 1990-ben konzervatív-liberális többség jött létre, de a konzervatívok a kormányzásukkal bizonyították, - különösen a ciklus 2. felében, Antal „gyengélkedése” majd halála után - hogy nem liberális demokráciát, hanem konzervatív demokráciát akartak. A népnek 40 év szocializmus után 4 év konzervatív demokrácia kísérlet elég volt, hogy kizárólagos többséget adjon újra a szocialistáknak. De Horn reálpolitikusként tudta, hogy nincs visszatérés a szocialista demokráciához, csak a liberális demokráciához tud parlamenti 2/3-ot és társadalmi többséget teremteni. Ezért a szocialisták támogatta liberális demokráciát kezdte építeni. Ezt akasztotta meg Orbán-Torgyán a választási rendszer lehetőségeit kihasználva, és belekezdett egy konzervatív túlsúlyú, de még liberális demokrácia irányába átalakítani a társadalmat. Ha Orbán a liberalizmusból többet tart meg, talán sikerült volna a kísérlet. De 2002-től újra a szocialisták többségével épült a liberális demokrácia. Egészen addig, míg a szocialisták a többségükre hivatkozva nem akartak volna – a helyzetet és az erőviszonyokat rosszul felmérve – újra szocialista demokráciát. (Balra, magyar) Ez katasztrofális stratégiai hiba volt, ezzel a szocialisták lemondtak arról, hogy a következő generációban meghatározó kormánytényezők legyenek. Mert ennek következtében Orbán – a nép félrevezetésével – megszüntette a liberális demokráciát, és kizárólagos többséghez és parlamenti 2/3-hoz jutott, amit rögtön a konzervatív demokrácia felépítésére akart használni. De nem értette meg a lényeget. A konzervatív demokráciához csak csalással és hazugsággal lehet kizárólagos többséget szerezni, demokratikus választással nem. Demokratikus választással legfeljebb egy konzervatív túlsúlyos (angol és republikánus amerikai típusú) liberális demokráciát lehetne építeni. Tehát Orbán rendszere a születése pillanatában halálra van ítélve. Már egy következő választásig se tartható fenn, nem hogy hosszabb távon (mert Orbán is elqrta). Ez a magyarázata, hogy miért nem lehet többet a három ideológia egyike alapján se demokráciát felépíteni Magyarországon. Egész egyszerűen azért, mert nincs társadalmi többség hozzá, és nem lehet parlamenti 2/3-ot se szerezni hozzá.

És mi köze ahhoz a néphatalomnak, hogy nem lehet visszaállítani a polgári - liberális – demokráciát?. Hát pont az, hogy a liberálisok hazánkban úgy félnek a néphatalomtól, mint a tűztől. Pedig csak nem értik.

A néphatalom nem jelent semmi mást, mint azt, hogy a demokrácia szabályait nem a politikusok, hanem a nép alkotja. Ez a konzervatív demokrácia esetében eleve ki van zárva, a konzervatívok hatalmának pont az a lényege, hogy a népet kizárják a hatalomból. Viszont mind a szocialista, mind a liberális demokráciában működhetne a néphatalom. És ha működött volna, most nem konzervatív hatalom lenne.

A néphatalom ott kezdődik, hogy a népszuverenitás elve alapján minden hatalommal a nép rendelkezik. A nép a hatalom TULAJDONOSA. És a szabályokat, ami alapján a társadalom működik, a tulajdonosnak – a népnek - van joga megalkotni. Tehát a népalkotmány nem más, mint a nép azon írásba foglalt akarata, hogy a tulajdonát jelentő hatalmának BIRTOKLÁSÁT hogyan osztja szét maga és különböző szintű képviselői között, ehhez milyen államot hoz létre, és az államnak milyen a felépítése, a hatalom birtoklásából ki milyen szeletet kap és azzal hogyan működhet. Erről szól egy népalkotmány.

És hogy a népalkotmányt hogyan lehet megalkotni, azt is többször leírtam. Röviden: a nép segítségével közvetve a civil és érdek-képviseleti szervezeteken keresztül, illetve közvetlenül népszavazás formájában a folyamat végén. Közben pedig a jogász (alkotmányjogász) szakma vezetésével, a nép különböző politikai képviselőivel együtt. Ezek együtt tudják megalkotni a nép hatalmát biztosító népalkotmányt.

És az érthető, hogy bármelyik ideológiájú politikai hatalomnak és azok képviselőinek mi nem tetszik ebben. Hát pont az, hogy a népalkotmány nem csak a politikusokat zárja ki abból, hogy az orruknál fogva irányíthatják a népet, megmondva, hogy mit tehet és mit nem tehet a nép. És az is a bajuk, hogy a népalkotmány esetén nincs többé esély se a szocialista, se a liberális, se a konzervatív demokráciára. Többé nem lehet becsapni a népet, a népalkotmány új politikai rendszert hoz létre. Olyan új politikai rendszert, ami a pártok ígéreteken és hazugságokon alapuló versenye helyett a pártok népért, a nép boldogulásáért való együttműködéséről, illetve ennek következtében az állam egyre jobb, a népet jól irányító és azt valóban kiszolgáló működéséről szól.

Ez az „egész-séges” demokrácia lesz, az aranyszínű gömb felső állású Tetraéder, a 3D politikai rendszermodell.

A néphatalom esetén a nép mondja meg, írja elő egy népalkotmányban a képviselőinek, a politikusoknak és a különböző állami hatalmat birtoklóknak, hogy mit tehetnek, és mit nem. És egy népalkotmány esetén még véletlenül se fordulhat elő az a gazság, ami Orbán alaptörvényében benne van. Hogy a parlamenti képviselők egy pártelnök által kiválasztott, neki elkötelezett csoportja azt szavazza meg magának, hogy ő rendelkezik minden hatalommal, és azt csinál a néppel és az országgal, amit akar. Az ilyen hatalmat, amelyik kezet emel a nép hatalmára, és magát helyezi a nép helyébe, azt a népnek azonnali hatállyal joga van elzavarni.

Politikusok! Adjátok vissza a hatalmat a népnek!!!
„Még kér a nép, most adjatok neki!”

A 800 éves magyar alkotmányosság alapja, hogy a hatalom tulajdonosa a nemzetet megtestesítő nemesség, majd 1848-tól a polgársággal kiegészülve maga a NÉP. Ezt a hatalmat a nép (akkor még csak a nemesség) a Szent Koronára ruházta, így a Szent Korona csak a hatalom birtokosa volt! A király meg csak a hatalom gyakorlója, végrehajtója. Vagyis a magyar alkotmányos jog 800 éves alapja, hogy a nemzetnek van hatalma, országa, és királya, és nem a királynak van nemzete vagy népe. És amelyik király ezt meg akarta szegni, azzal szemben a nemzetnek (a népnek) joga van ellenállni és felkelni!!! Amikor ezt az alkotmányos jogot a Habsburgok megkísérelték elvenni a magyaroktól, akkor tört ki a Rákóczi „szabadság”-harc. Amikor a magyarok majd évezredes szabadság szeretetéről beszélünk, akkor elsősorban erről a szabadságról beszélünk. A hatalom tulajdonában a választás szabadságáról. Hogy Magyarországon 800 éve a nemzet illetve a nép a hatalom tulajdonosa, és ezzel a tulajdonnal a nép SZABADON rendelkezik!!! Nem korlátozhatja senki és semmi!!! Ez a NÉP szabadsága!!!

Tehát amit Petőfi követelt 1847-ben – „Jogot tehát, emberjogot a népnek!”- az papíron, törvénybe iktatva 1848-ban megvalósult. De a forradalom bukása után csak 100 év múlva jött az újabb politikai hatalom, amely ismét írásba foglalta, hogy „minden hatalom a (dolgozó) népé”. Ugyanezt a szabadság jogot ismerte el az ENSZ 1949-ben, és így a legmagasabb nemzetközi jogi szinten is érvényre jutott a nép által tulajdonolt hatalom, a népszuverenitás elve. De amikor a Rákosi-rendszer az általa elismert néphatalmat nem engedte érvényesülni, akkor a nép újra felkelt, és kitört az ’56-os forradalom. És amikor ’89-ben gazdaságilag összeomlott a szocializmus, és jött a rendszer-visszaváltás, az új politikai hatalom ismét elismerte, hogy „minden hatalom a népé”, de nem készítette el a nép bevonásával azt az alkotmányt, ami ennek a hatalomnak (a néphatalomnak) a gyakorlását valóban biztosította is volna. Ekkor törvényszerűen jött a „fülkeforradalom”, mely a francia forradalomhoz hasonlóan egy pillanat alatt császárságba torkollott. És az egyszemélyi, kizárólagos hatalmat villámgyorsan kiépítő és gyakorló O. Viktor elkövette az elmúlt 800 év legnagyobb politikai gaztettét!!! A Habsburgok csak kísérletet tettek rá, Rákosi elismerte, csak gyakorolni nem engedte. Orbán viszont az Alaptörvénnyel törvénybe iktatta a nép megfosztását a hatalomtól!!!!!!!!!!

„Az Orbán-féle Alaptörvény megalkotása az elmúlt 800 év legnagyobb politikai gaztette volt! – by Tibor Geri”  (ezt a jövőben így együtt kérem idézni…J)
És a parlamenti pártok és a jogász társadalom asszisztált, szó nélkül tűrte ezt az égbe kiáltó gazságot!!! A politikai rendszer, az ellenzéki pártok elfogadták Orbán rendszerét, egy szóval nem mondta egyetlen ellenzéki párt se azóta se, hogy vissza kell, és ő vissza akarja állítani a néphatalmat, a 800 éves magyar alkotmányos rendet! (Ezután már ne mondják, mert most, hogy ezt leírtam, ez után már hiteltelen lenne, most már csak hazudni tudják ezt!!!) A jogászoknak viszont van még egy utolsó lehetőségük arra, hogy korrigálják a hibájukat. Ha végre megszólalnak, fölemelik a szavukat, és jogi érveket sorakoztatnak fel Orbán alaptörvénye ellen. Soha nem voltak aktuálisabbak Orbánra és kiszolgálóira Petőfi sorai, amit „A NÉP NEVÉBEN” című versében írt:

„...jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti:
Isten kezét el nem kerülheti.”

És ez az Isten irányította kéz újra és ismét a nép lesz!!! A nép joga, hogy megbüntesse a nép hatalmának elrablóit, hogy helyreállítsa a 800 éves alkotmányos rendet, visszaállítsa a hatalom nép általi tulajdonlását, és döntsön a hatalom ideiglenes birtoklásáról, amit a nép az általa megalkotandó „népalkotmány” segítségével gyakorol, oszt szét, és ellenőriz majd.
Hogy ezt hogyan lehet megtenni békésen, hogyan lehet békésen visszaállítani a 800 éves magyar alkotmányos rendet - ami a modern nemzetközi jognak a népszuverenitás elve érvényesülésének is az alapja - azt mondom el 30-án, a Nemzeti Kerekasztalnál. Ha lehetőséget kapok erre…..
Ha ezt most nem tesszük meg, akkor a nép kezében nem marad demokratikus eszköz ahhoz, hogy ezt megtegye, az alkotmányos rendet és a néphatalmat visszaállítsa!!! Akkor ismét törvényszerűen forradalom és szabadságharc következik. Közös felelősségünk ezt megelőzni!!!

„Jogot a népnek, az emberiség
Nagy szent nevében, adjatok jogot,
S a hon nevében egyszersmind, amely
Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.
Az alkotmány rózsája a tiétek,
Tövíseit a nép közé vetétek;
Ide a rózsa néhány levelét
S vegyétek vissza a tövis felét!

Még kér a nép, most adjatok neki;
Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz… ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!”

(Petőfi Sándor: A nép nevében)

Látszatra TGM-el kerültem egy platformra. De ez csak látszatra van így. Én nem ugyanannak a forradalomnak a szükségességéről beszélek, mint TGM!

A blog a szolgálati nyugdíjak ürügyén az államról, a hatalomról és a kormány gátlástalan hazugságairól szólt volna, de írás közben egész más irányt vett. Előbb meg kell érteni azt, hogy hogyan alakult ki ez a mai politikai helyzet - hogy egy hazug, gátlástalan, népellenes hatalom ülhetett a nép nyakára – és majd utána visszatérek a szolgálati nyugdíjak és nyugdíjasok helyzetére. Mert lehet, hogy a következő, szükséges forradalom hamarabb eljön, mint hogy foglalkozni lehessen a szolgálati nyugdíjakkal, egyéb nyugdíjakkal és a kormány egyéb népnyomorító intézkedéseivel.

Eddig én voltam az, aki a békés átmenetet vallottam. Az elgondolásom jó, csak a hatalom túlzott erőszakossága felgyorsította az időt és új helyzetet teremtett. Amit eddig csak kevesen láttunk, az egyszerre nyilvánvalóvá vált mindenkinek. Orbán hatalma nem Istentől ered és nem a népszuverenitás alapján áll. Csak egy ideológia nélküli, hazug rablóbanda erőszakos hatalomfoglalása. (Ha az elemzést hosszúnak látod, nincs elég időd és csak a végkövetkeztetésemre vagy kíváncsi, azt az utolsó bekezdésben találod…)

A társadalmi rendszer alrendszerei és azok kapcsolatai

1.A társadalom és az állam kapcsolata

Az állam gyakorlatilag nem más, mint egy adott területen (ország) élő, adott nép (nemzet, vagy nemzetek) igazgatási rendszere, szervezete. Az állam legfőbb ismérvei a tartósság, a stabilitás, a kiszámíthatóság. Az ország gazdasági és kulturális (al)rendszerével együtt alkotják adott ország társadalmát, társadalmi rendszerét.

2.A társadalom és a jog(rendszer) kapcsolata

A társadalmi rendszert a jogrendszer törvényekkel és más (jog)szabályokkal irányítja. A jogrendszer hierarchikus, a piramis csúcsán az adott társadalom alkotmánya áll (ami vagy íratlan szokásjog, vagy a szokásjognak és az addigi jogrendnek egy összefoglalt, leírt változata). Ez sok esetben az államnak is az alaptörvénye, de az államnak gyakran van önálló alaptörvénye is, ami az alkotmányból következő állami feladatokat tartalmazza, és az a jogrend alapja, minden más jogszabály belőle eredeztethető.

3.A hatalom és a jog(rendszer) kapcsolata

A jogot a hatalom alkotja. Önállóan, vagy a néppel, a társadalommal, annak alrendszereivel együtt. A hatalom nem más, mint adott társadalom felett megszerzett jogszerű uralom. A legitim hatalom két helyről eredeztethető. Vagy Istentől – amit a nép is elfogad, jóváhagyólag tudomásul vesz – vagy közvetlenül a néptől. Minden más hatalom illegitim, azaz nem a társadalom (a nép) által elfogadott, hanem erőszakos. Legyen ez külső hatalom, vagy a nép EGY RÉSZE által gyakorolt erőszakos belső hatalom. A külső hatalom a területet foglalja el először, és vagy a saját igazgatási rendszerét terjeszti ki, vagy az állam elfoglalásával kényszeríti rá uralmát a társadalomra. Az erőszakos belső hatalom – Lenin útmutatásai alapján – előbb a politikai hatalmat szerzi meg (harccal vagy csalással, hazugsággal) és a jogrendszer segítségével, majd az állam elfoglalásával terjeszti ki hatalmát az egész társadalomra, a gazdasági és kulturális rendszerre is.

A hatalom története és fejlődése Magyarországon

Magyarországon István megkoronázása óta Istentől származtatott királyi hatalom volt, amit a hatalomgyakorlásba (a megosztott királyi hatalomba) bevont rétegek elfogadtak és erősítettek, a hatalmat elszenvedettek pedig tudomásul vették vagy beletörődtek, azaz ők is elfogadták. A hatalomba bevont rétegek a piramis csúcsától lefelé helyezkedtek el, az időben előre haladva egyre lejjebb levő rétegek kapcsolódtak be, akik elfogadták az Istentől eredeztetett (a Szent Korona által átadott, átszármaztatott) hatalmat és annak részeseivé váltak. Így először a főnemesek, majd a köznemesek, végül az 1848-as törvényekkel a polgárok is elfogadták legitimnek az isteni hatalmat, és ennek a hatalom(gyakorlás)nak a részesei lettek. Ebben a sorban a felszabadult jobbágyok (a parasztok) és a munkások (proletárok) jöttek volna 1945-től, (a teljes választójog minden állampolgárra való kiterjesztésétől), hogy törvényben ők is elfogadják az isteni hatalmat, és bekapcsolódjanak a hatalom gyakorlásába. De ez nem történt meg!!!

A társadalom számbeli legnagyobb rétege nem kapcsolódott be a hatalom gyakorlásába, mert a győztes, azaz az illegitim külső hatalom nem engedte a megmaradt magyarországi társadalomnak, hogy az angol társadalomfejlődést kövesse. Hanem amerikai és francia mintára eltörölték az Istentől eredeztetett hatalmat, (azt a politika és a politikusok kezébe adták), és a hatalmat a néptől eredeztetve kikiáltatták a kormányzásra megválasztott képviselőkkel a köztársaságot. Azaz a háború után a kormányzásra hatalmat kapó képviselők nem kormányozni kezdtek, hanem eltörölték az isteni hatalmat és kikiáltották a nép hatalmát. Új hatalmat (a politikusok hatalmát), új jogrendszert és új államot hoztak létre (amiről kimondták, hogy államként a Magyar Királyság jogutódja. Ez tette lehetővé a háborús jóvátétel megfizetését a győztes hatalmaknak.) A dolog szépséghibája, hogy pont a népet (az addigi isteni hatalmat elismerő nemességet és polgárságot, és az azt nem elismerő, addig arról meg nem kérdezett munkásságot és parasztságot) nem kérdezték meg erről. Hanem a nép erre a döntésre nem felhatalmazott képviselői eldöntötték a nép helyett. Minden mai problémánk ebből a helyzetből adódik. Mert innen kezdve minden magyarországi hatalom illegitim. Se nem isteni, se nem a néptől származó, nem a népszuverenitás alapján jött létre. Vagyis ezután egyetlen hatalom se rendelkezett - csak a nép felhatalmazása által megadható - belső szuverenitással. Hogy ebbe a helyzetbe „a nép” miért törődött bele, mikor és hogyan küzdött ellene, és mi a helyzet most, azt alább folytatom.

Ebben a háború utáni új helyzetben a megszálló kommunista (szovjet) hatalom támogatását élvező magyar kommunisták különleges helyzetbe kerültek. Lenin útmutatásai alapján - választási csalással, hazugsággal és árulással - sikerült megszerezniük a politikai, vagyis a jogalkotói hatalmat. Ennek segítségével az isteni eredetűnek hazudott, a királyság történeti alkotmánya helyett, alkotmánynak nevezett új alaptörvényt alkottak. Vagyis a győztes hatalmak ránk erőszakolt hatalmi (politikai) rendszerét (politikusok vezette polgári demokrácia) kihasználva új jogrendszert és új államot hoztak létre, a szocialista Magyar Népköztársaságot. És elkezdték megváltoztatni a társadalom további alrendszereit, a gazdasági és kulturális alrendszert is. A nép azért nem szólt, mert aki szólhatott volna, az már vagy nem volt (arisztokrácia, polgárság) vagy nem szólhatott (az államosított vagyonú nagypolgárság). Vagy nem akart szólni, (kispolgárság, munkásság, parasztság) mert azt mondták nekik (és tényleg úgy is látszott, mert úgy kezdték csinálni) hogy ez érte van, a hatalmat az ő érdekében gyakorolják, hiszen az alkotmányban is benne volt, hogy „minden hatalom a dolgozó népé”. Vagyis a hatalmat nem a nép gyakorolta, hanem a kommunisták, de kezdetben a többség, a munkások és parasztok érdekében. Aztán amikor kiderült, hogy mégse, akkor kitört a forradalom, hogy a hatalom valóban a nép kezébe kerüljön.

A forradalmat a kommunisták külső segítséggel leverték, a hatalmat nem adták ki a kezükből, (nem adták át a népnek), de a hatalom eltűrése érdekében cserébe a legalsó rétegnek szociális biztonságot, és egy folyamatos anyagi növekedést biztosítottak. Egy darabig a szocialista nemzetgazdaság saját forrásaiból, a ’73-as olajválság után már csak hitelből. Így lettünk a legvidámabb barakk, a legjobban eladósodva. Amikor a hatalom már nem tudta ezt a kedvezményt biztosítani a hatalom eltűréséért cserébe – ráadásul létrejött a társadalmon belül egy új technokrata hierarchia – akkor újra forradalmi hangulat alakult ki, és a nép újra kezébe akarta venni a hatalmat. Ekkor az új és a régi politikai elit az új technokrata hatalmi elittel együtt a nép feje fölött kiegyezett egy új alkotmányban, és egy új államban. És a 45-ben ránk erőltetett – és a szocializmus alatt nem működtetett - politikai rendszer segítségével visszaállították a politikusok vezette polgári (liberális) demokráciát és a köztársaságot. Tehát nem rendszerváltás, hanem rendszer visszaváltás történt.

A nép azért tűrte el ismét, hogy megint helyette gyakorolják a hatalmat, mert a szabadság visszaadásával elhitették vele, hogy ez a rendszer is a nép érdekében működik. Hiszen az alkotmányban benne hagyták, hogy „minden hatalom a népé”.  Csakhogy a nép egyre inkább azt tapasztalta, hogy ez nincs így. Egyre többen a „rendszer visszaváltás” áldozatai lettek, egyre nyilvánvalóbb lett mindenki számára, hogy a liberális kapitalista rendszer nem a nép, hanem a tőkések érdekében működik. Ezt az elégedetlenséget kihasználva, a népet a saját hazugsággyárakkal (médiabirodalommal) félrevezetve, hazugsággal és „választási csalással” (Lenin útmutatásai, Rákosi tapasztalatai, valamint a Kubatov listák segítségével, a választási rendszer hibáinak kihasználásával ) hatalomra került egy pártnak álcázott, maffia rendszerben működő „nemzeti” oligarchia. A politikai hatalom elfoglalása után, az elfoglalt jogalkotás segítségével új alaptörvényt és új államot (Magyarország) hoztak létre. Hogy ez milyen viszonyban van az előző állammal, hogy annak jogutódja-e, az egyelőre nem egyértelmű és a hatályba lépésig nyitva van. A kérdés az, hogy a nép eltűri-e ezt az új hatalmat, amely az alaptörvényében is deklaráltan nem a népszuverenitás alapján jött létre, és nem is a nép érdekében akar működni.

Látszólag itt kerülök egy platformra TGM-el, hiszen ő is azt mondja, hogy az Orbán rendszert csak forradalommal lehet majd eltávolítani. Én is azt mondom, mégse ugyanarról beszélünk. Én ugyanis egy népszuverenitáson alapuló társadalmi forradalomról beszélek, amiben az EGÉSZ társadalom - a hatalmat bitorlókon kívül - a társadalom minden részének a többsége részt vesz. Míg TGM kommunista forradalomról, a társadalom egy másik részének újra többséggé válásáról beszél. És míg nálam a forradalmi változás következtében egy új (eddig még nem volt) politikai rendszer is létrejönne – az „egész-séges” demokrácia (ami új jogrendszert és új államot is eredményezne) - a győztes hatalmak ránk erőltetett polgári (liberális) demokráciája helyett, addig TGM-nek nincs javaslata egy népszuverenitáson álló új államra és új társadalomra. Csak egy olyanra (kommunisták vezette I. típusú szocialista demokrácia), amit már másik kettővel együtt (II. típusú liberális demokrácia, Orbán féle I. típusú konzervatív demokrácia) kipróbáltunk, és elvetettünk, mert nem működött egyik se.

Tehát forradalom kell. De nem proletár-forradalom, nem liberális jogállami forradalom, és nem hazug fülkeforradalom kell. (Mert ezek egyike se szüntette meg a győztes hatalmak által ránk kényszerített politikai rendszert, a politikusok maguk által alkotmányba foglalt illegitim hatalmát.) Hanem egy új szemléleten – ha úgy tetszik, akkor egy új ideológián – alapuló, új típusú, békés társadalmi forradalom kell, amely népszuverenitáson alapuló legitim politikai hatalmat, a társadalom bevonásával létrejövő új jogalkotást és jogrendet (jogrendszert), és a társadalom (és nem a hatalom) kiszolgálását végző demokratikus jogállamot eredményez. Olyant, amely képes egyensúlyba hozni és fenntartható módon, fejlődve működtetni a társadalom alrendszereit. Hogy egy jobb, élhetőbb és boldogabb életet biztosítson a társadalom minden tagjának. Ennyi kudarc után, ettől kisebb célt már nem érdemes kitűzni! Mi vagyunk az a társadalom a világban, mely minden rosszat kipróbált már. („…megbűnhődte már e nép…..”) Ideje, hogy végre valami jót, valami hozzánk méltó nagyot, valami világra szóló új társadalmi forradalmat csináljunk, ami minden eddigi társadalomtól jobbat eredményezhetne!!!

Ez a magyarok igazi küldetése!!! (És nem az, amiről Orbán, Semjén, Balog – legutóbb Hende - és a többi fideszes össze-vissza hazudozik.)

Az MSZP tegnap betonozta be Orbánt és a Fideszt 20 évre. Mert ők is képtelenek megérteni azt a helyzetet, amiben vagyunk, és képtelenek meglátni belőle az egyetlen kivezető utat.

A II. világháború óta Magyarország 4 kísérletet tett a királyságból a demokratikus köztársaság irányába.

Az 1. kísérletben 45-től a győztes hatalmak igényének megfelelően nem az angol, hanem a francia-amerikai fejlődési utat választatták velünk (Németországhoz hasonlóan). A királyság megszüntetését, a köztársaság kikiáltását, és széles alapokon (minden politikai irányzat részvételével) létrejövő polgári (liberális) demokrácia irányába való elmozdulást, elindulást. Ez az irány a németeknél bevált, és a Marschall segéllyel Németország elindult a polgári (liberális) fejlődés útján. És amikor a német szociáldemokraták hatalomra kerültek, egy pillanatig nem jutott eszükbe, hogy ezt a polgári (liberális) fejlődést megállítsák, és a kapitalista piacgazdaságot megszüntessék, és újra (nemzeti) szocializmust akarjanak építeni.

Nálunk viszont a megszálló szovjet csapatok nem engedték az országot továbbmenni ezen az úton, és a kommunisták segítségével 1948-ban új irányt (2. kísérlet) kényszerítettek az országra. Tehát a szocializmus nem egy szerves fejlődés eredményeként, nem a társadalmi többség igényének megfelelően, hanem egy választási puccs segítségével jött létre. Ez a kísérlet, a „szocialista” demokrácia mindkét irányzata megbukott. A 2. típusa 56-ban bukott el, az 1. típusa 89-ben egy békés, jogállami forradalommal. Itt gyakorlatilag nem rendszer váltás, hanem rendszer visszaváltás történt.
A következő (3.) kísérletben 5-6 évig volt egy széles szakmai-politikai alapon álló új alkotmányon alapuló demokráciánk, amiből „akármi” is lehetett volna. Kezdetben konzervatív irányba mozdult el, de 94-ben nem volt akkora többsége a szocialistáknak, hogy 2. típusú szocialista demokráciát hozzanak létre. (Horn Gyulának talán nem is volt ilyen szándéka, a jó német kapcsolatokkal rendelkező Horn valószínűleg a német szociáldemokraták polgári-liberális – demokráciáját szerette volna lemásolni) Így, 95-ben „liberális” demokrácia lett a demokráciánkból, megint nem társadalmi, csak választói többség jóvoltából. Majd ez szűnt meg 2010-ben. Mert se a szocialisták, se a magukat konzervatív-keresztényeknek nevezők nem támogatták.

De a helyére lépő új (4.) kísérlet se szerves fejlődésként, nem a társadalmi többség támogatásával, hanem a 48-as választáshoz hasonlóan, egy választási puccsal jött létre. A kísérletet hívjuk a „konzervatív” demokrácia 1. típusa kísérletének. Amiről már most látszik, hogy az eddigiekkel szemben ez a legrosszabb kísérlet, mert még a konzervatív demokrácia szabályait se tartják be. Az is megbukott volna idővel, mert az eddigi tapasztalatok alapján biztos bukásra van ítélve. De így sokkal hamarabb meg fog történni a bukás. Mit tehet ebben a helyzetben az ország, a civil társadalom, mit tehetnek a hatalmat visszafoglalni készülő ellenzéki politikai erők, és mit egy Magyar Szocialista Párt?

Az első kérdés az, hogy milyen társadalom jöhet ezután? És ha ezt  most nem is tudjuk, azt azonban tudjuk, hogy milyen nem jöhet. Melyek azok, amelyeket kipróbáltuk és elvetettük, mert nem váltak be. És akkor rögtön látni, hogy királyság – Nem, a diktatúrákba torkolló 1. típusú szocialista és konzervatív demokrácia – Nem, és mivel 1. típusú liberális demokrácia, és 2. típusú konzervatív demokrácia még sehol se volt, ezért azok is - Nem. Marad a jogállami forradalomban létrejött 2. típusú liberális demokrácia, (amit éppen most szavazott le a társadalom) vagy az 56-os forradalomban elbukott 2. típusú szocialista demokrácia, ami szintén nem volt eddig még sehol, csak mi tettünk rá akkor kísérletet. Aminek jelen pillanatban nincs – és várhatóan a jövőben se lesz - társadalmi többsége. Vagyis minden eddig ismert lehetőséget kipróbáltunk, és ami máshol esetleg bevált (királyság, liberális demokrácia) az nálunk történelmi fejlődésünk okaiból következően nem működik.

Innen kezdve két dolgot tehetünk. Az egyik az, hogy valamelyik eddig ismert, máshol bevált dolgot próbáljuk újra adaptálni a helyi sajátosságokkal.  Ezt teszik a különböző politikai erők, és ezt kínálják megoldásként a rosszul működő állam, és a válságban levő gazdaság és társadalom számára. A Jobbik kínálja a királyság - Horthy és Szálasi nevével fémjelezhető – végnapjait. A Fidesz egy 1. típusú, diktatúrába tartó autokratikus konzervatív-keresztény (totális) demokráciát kínál. Az LMP a zöld színnel nyakon öntött liberális demokráciát. A kommunista pártok (Thürmer Munkáspártja, a Mebal, TGM zöldbaloldala és Szili pártja) 1. típusú szocialista demokráciát. És marad végül az ellenzék legerősebb politikai szervezete az MSZP, akik szocialista demokráciát akarnak. Szavakban talán a többség 2. típusú szocialista demokráciát, és azok többsége most azonnal, egy kisebb részük a liberális demokrácia építésével, majd annak meghaladásával. (Ez utóbbi csoportba tartozik Gyurcsány).
Egyet a felsorolásból bárki láthat. Egyik irányzat se fog működni, és egyik irányzat bevezetéséhez sincs társadalmi többség. Valamint ezek mindegyike a társadalom egy részét részesíti előnyben a társadalom többi tagjával szemben, úgy, hogy a jog és az állami erőszak segítségével a saját ideológiáját, értékrendjét kényszeríti rá a többségre. Vagyis a hosszú távú, kiegyensúlyozott fejlődést egyik se garantálja, a váltások válságai mindig többe kerülnek, mint a rövid fejlődési időszak eredményei hoznának. És ezzel nem előre jutunk, hanem egyre messzebb a nyugati demokráciák fejlettségétől, életszínvonalától.  Vagyis amit a politikusok kínálnak, az nem megoldás, patthelyzet, kormányozhatatlan országot és elhúzódó politikai-gazdasági-társadalmi válságot okoz, és a nyomában járó elszegényedéshez vezet.

A másik, amit tehetünk, azt elsősorban a civilek tehetik meg, akár úgy, hogy belenyúlnak a politika világába is. Ez pedig az, hogy ha nálunk nem működik az eddig ismert egyetlen társadalmi forma se, akkor ki kell találni és meg kell alkotni, létre kell hozni egy újat. Egy olyant, ami minden eddigi jó tapasztalatot, bevált gyakorlatot egyesít, ami több és jobb minden eddiginél, és ami működik a XXI.századi, ilyen fejlődésen átment Magyarországon. Megszülethetne ez úgy is, hogy a mindenoldalú és mindeirányú politológusok és társadalomtudósok leülnek, és kiizzadnak magukból egy olyan (politikai, jogi-állami, gazdasági) modellt, amit a társadalom többsége el tud fogadni. (És nem kell, hogy úgy szülessen meg, hogy a következő 100 évünk azzal telik, hogy a fentebb vázolt politikai pártok és irányzatok rossz elképzeléseit újra mind kipróbáljuk, és újra elvetjük mindet, és akkor ülünk le).
De még ez se kell. Mert van egy új modell, ami olyan, hogy ha leülne valamennyi politológus, akkor a jövő modelljének ezt, vagy egy ehhez nagyon hasonlót alkotna meg. Ez pedig az „egész-séges" demokrácia, a felismert szükségszerűség.

Tarthatnak bolondnak, álmodozónak, beképzeltnek vagy nagyképűnek (vagy bárminek, aminek a politikai pártok érdekei megkívánják, hogy tartsanak) akkor se mondhatok mást. A jövő nem az, amit a mostani politikai pártok kínálni tudnak. A jövő egy új, egy másképp működő, egy jobb demokrácia, az, amelyik nem csak a győztes, mindenkori parlamenti többség, hanem az EGÉSZ társadalom számára demokrácia. És ez az „egész-séges” demokrácia.

És amíg a pártok ezt nem ismerik fel, vagy a civilek nem hoznak létre egy ezt felépíteni képes új politikai rendszert, új, valódi társadalmi részérdekeket képviselő pártokkal és annak politikusaival (és nem a maguk boldogulását kereső politikusokkal) addig nem lesz előrelépés.

Ezen az úton viszont az első lépés a mostani rendszer békés leváltása. Na, ezt a lehetőséget nehezítette most meg az MSZP a vezető politikusainak önzése, szűklátókörűsége, alacsony politikai műveltsége, „gyönge emberi minősége” okán.
A civileknek többé nincs más választása, a politikusokra nem számíthat sorsa jobbra fordulásában. Nekünk civileknek kell kezünkbe venni a sorsunkat a politikusok helyett. Mert a politikusok sokadszorra bebizonyították, hogy az ország irányítása rossz kezekben van, ha a politikusok kezében van.

Tehát kedves magyar civil társadalom!

Zavarjuk el az összes olyan politikust, akik nem értik meg, hogy mire van szükségünk nekünk, civileknek - a „NÉP”-nek – és alkossuk meg először a NÉP alkotmányát, amiben mi, a hatalmat gyakorló nép megkötjük a politikusaink kezét (és hátrakötjük a sarkukat, ha mégis a közöshöz nyúlnak, vagy a saját hatalmukat építik) és mi mondjuk meg, hogy hogyan gyakorolhatják a nevünkben a hatalmat. Mi alkotunk alkotmányt nekik, és nem hagyjuk, hogy ők alkossanak nekünk, a jogainkat korlátozva. És utána létrehozzuk azt az új politikai rendszert, ami az „egész-séges” demokrácia talaján áll, és a jogrendszer átalakításával képes új, az egész társadalom számára jobb, hatékonyabb államot, gazdaságot létrehozni. Ami elősegíti, hogy egy jobb világban, boldogabban élhessünk.

Vagy 1000 év után még száz évig eltűrjük a felettünk disznófejű nagyurakat játszó politikusokat és az őket pénzelő gátlástalan és erkölcstelen oligarchiát. És akkor csináljuk meg egy forradalom után az „egész-séges” demokráciát. Miért ne tehetnénk meg ugyanezt, itt és most, ha egyszer már most adott hozzá minden tudás, minden feltétel? Meddig akarunk még kísérletezni és meddig tűrjük a hazug, gátlástalan, országot irányítani képtelen politikusok nekünk kárt okozó, rajtunk való uralkodását???

Ez a kérdés, válasszatok!!!

Hazánk neve Magyarország – áll majd az alaptörvényben, amely megnevezésében és jogilag se a Magyar Köztársaság alkotmánya. Már „A nemzet miniszterelnöke” című blogomban is próbáltam feszegetni ezt a témát, de akkor még azt hittem, hogy ez olyan fogalmazási pontatlanság, ami az ország, a nemzet, rosszul, rossz helyen való alkalmazásából következik. És mivel nagyon egyedül maradtam a gondolataimmal, és nagyon nekem estek a jobberek, hogy rosszul látom, így talonba tettem a gondolataimból levont, blogba írt következtetést. Mára tiszta és világos, hogy nem tévedtem, nem félreértés volt. Új állam születését készítették elő.

Tisztázzuk először a fogalmakat. Egy ország az csak terület. A nemzet az csak azonos nyelvű és kultúrájú emberek homogén közössége. Szemben egy adott területen élő néppel, ami több nemzet tagjaiból áll. (És amiben vagy van túlnyomó többségben élő nemzet pl. Franciaország, Magyarország, vagy nincs pl, az USA.) Ez a kettő (ország, nemzet) egyik se jogi személy, nem a nemzetközi jog alanya. Mert az az állam. Az állam területből és rajta élő lakosságból, a NÉP-ből áll. Tehát az állam létéhez két feltétel szükséges: 1. Egy terület, ami fölött az állam KIZÁRÓLAGOS fennhatóságot gyakorol - ez az ország. 2. És a területén élő lakosság, ami nem kizárólag a területén élő egyik (akár legnagyobb) nemzet tagjaiból áll, hanem a területen élő ÖSSZES emberből, a terület lakosaiból, a népből áll. Tehát állama Magyarországon nem a magyar nemzetnek van – melynek csak egy része él az adott állam, a Magyar Köztársaság, azaz területileg Magyarország határain belül – hanem ahogy a Magyar Köztársaság hatályos alkotmánya nagyon helyesen írja, a magyar állam lakosságát több nemzet tagjai KÖZÖSEN alkotják, a kisebbségben élő nemzetek tagjai „államalkotó tényezők”.

68. § (1) A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők.

Ha a fogalmak értelmezésében tovább haladunk, akkor nem csak oda jutunk el, hogy nem a nemzetnek van állama, hanem oda is, hogy kinek van alkotmánya. És akkor rögtön kiderül, hogy nem országnak (mert az csak terület), nem emberek egy csoportjának (legyen az egy párt, egy nemzet vagy egy ország teljes lakossága, a nép) hanem az államnak, a nemzetközi jog alanyának van alkotmánya. Na de az „alaptörvény” szerint ki a jogalany, a nemzetközi jog alanya, ha a Magyar Köztársaság megszűnik? Magyarország lesz az ÁLLAM neve? És Magyarország lesz az új jogalany? És az alaptörvény rendelkezik arról, hogy az új állam az jogutódja a Magyar Köztársaságnak? Mert ha nem, akkor mi van a nemzetközi szerződésekkel? Érvényesnek fogják tekinteni őket? Mindet?  Van egyáltalán már alaptörvény szöveg, amiből ez kiolvasható, vagy ez lesz az utolsó módosító, amit ezután adnak be, az alaptörvény elfogadása előtt 2 órával?

Nem szaporítani akarom a kérdéseimet és az írásomat, mert a probléma rengeteg megválaszolandó kérdést vet fel. Csupán fenntartom azon álláspontomat, hogy ezen „alaptörvény” elfogadása alkotmányos válságot idéz majd elő, mert egyszerre kettő (három) érvénytelen alkotmányunk lesz. És ez nem csak politikai válságot fog okozni, hanem gazdaságit is. És ez az alaptörvény nem teszi lehetővé a válság megoldását, mert amíg ez az alaptörvény van, addig az államot csak az a Fidesz tudja működtetni, aki ezt a válságot létrehozza ezzel az alaptörvénnyel.

Ez lesz Magyarország Orbán alkotta 22-es csapdája.

Tegnap a sajtószabadságért tüntetőkről írtam, hogy közülük még sokan nem értik, hogy ha szólás és sajtószabadságot akarnak, akkor miért Orbán 2/3-os leváltásáért kell küzdjenek. Hiszen a korábbi ötvenezer után nem százezren voltak – ahogy kellett volna – hanem csak ötezren. Mert a magasabb cél – a jogállam, a polgári demokrácia, és az azt biztosító ’89-es alkotmány megvédése - aminek más csoportokat is integrálnia kellett volna, nem azt hozta, hogy nőtt a tábor. Hanem azt, hogy csökkent. Nem azt eredményezte, hogy aki sérelmet szenvedett el a Fidesz politizálása következtében, az összefog, és sérelmük közös okozója ellen EGYÜTT lép fel. Hiszen amit levezettem a sajtószabadságért tüntetőknél, az minden más csoportra, rétegre ugyanúgy levezethető. Egyetlen részprobléma se oldható meg az Orbán rendszer keretein belül. Mert maga ez az aljasul és gyomorforgatóan undorító módon összerakott Orbán rendszer a hibás.  Mégse azt eredményezi a sok-sok részérdek sérelme, hogy EGYÜTT, az összes probléma eredője és okozója ellen KÖZÖSEN tűntessenek. Hanem még mindig az az erősebb, hogy ha ők is ott vannak, akkor én nem megyek.

Ezen a hozzáálláson viszont sürgősen változtatni kell, mert ez csak Orbánnak jó, mindenki másnak rossz és kárára van. Vannak biztató jelei a felismerésnek, az integrálódásnak, az együttműködésnek.  Ahol a legnagyobb a sérelem, ott jön létre leghamarabb a felismerés. A közszféra belügyminisztériumhoz tartozó szervezetei már együtt tüntettek. Mert a közszférában ott a legnagyobb az érdeksérelem, a legnagyobb az állomány, a közszolgálati munkavállalók megalázása, a Fidesz értékrendjének rákényszerítése a független közszolgálati állományra. Ami nyilvánvalóan köthető a miniszter személyéhez, embertelen és kíméletlen vezetői stílusához, ami tömény esszenciája és megjelenítője a Fidesz stílusnak.

De vannak biztató jelek más minisztériumhoz tartozó közszolgák esetében is. És bár az orvosokat még nem figyelteti a kormány titkosszolgálati eszközökkel, hogy fogadnak-e el hálapénzt, és azután adóznak-e, de az állam „humán erőforrásai” - az orvosok, a pedagógusok, a felsőoktatás oktatói, dolgozói – lehet, hogy rövidesen szintén együtt fognak tüntetni. Mint ahogy biztató jelek vannak más munkavállalói szférában is. A szakszervezetek egy része is rájött, hogy országos érdekegyeztetés hiányában ágazati szinten nem oldható fel az a probléma, amit a kormány és a törvényhozás okoz. És erre rövidesen a munkaadók is rá fognak jönni. Főleg azok, akik külföldre termelnek, és a politika miatt kerülnek majd hátrányos helyzetbe.

Ami további biztató jel, az a tüntetéseken felszólalók mondanivalója, a tüntetések üzenete a még passzív, a felismerésig még el se jutott - vagy addig eljutott, de a cselekvésig még nem eljutott – emberek felé. Ahogy tegnapelőtt, úgy a hozzászólók tegnap is elmondták, hogy fel kell építeni ennek az agresszív és kíméletlen új stílusú hatalomnak, az Orbán rendszernek az ellenzékét. És Orbán leváltása érdekében együtt kell működni. Hogy utána - újra demokratikus körülmények között - tudjanak egymással vitázni, egymással szemben alternatívát kínálni a társadalom fejlődése, előre juttatása érdekében. Amit tesznek, az jó, csak egyelőre kevés. Mert az emberek nagyobb része még nem érti….

Ezért a tüntetésekből még nem elég, ettől több kell!!!

Váczi Mihály - Még nem elég

Nem elég megborzongni,
De lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
De mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
Fagyot is bírni kell,
Ki acél akar lenni,
Suhogni élivel.

Nem elég álmodozni!
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell,
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el,
Jövőnket – tudni kell!

Nem elég a célt látni,
járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! – Elsőnek,
elől indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer.

Nem elég a jóra vágyni,
a jót akarni kell!
És nem elég akarni,
De tenni, tenni kell:
A jószándék kevés!
Több kell – az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell – az érzelem!
Ám nem csak holmi érzés,
de seb és szenvedély
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!

Nem elég – a Világért!
Több kell – a nemzetért!
Nem elég – a Hazáért!
Több kell most – a népedért!
Nem elég – Igazságért!
Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!

A sajtószabadságért tüntetők MÉG NEM értik. Igaz, a szervezők se mondták el a tüntetőknek, hogy aki szólás és sajtószabadságot akar, annak MOST miért az alkotmányozás ELLEN kell tűntetni. Pedig elmondani és megérteni is egyszerű. Tőmondatokban teszek egy kísérletet az elmondásra….

Az állam keretei közt élő emberek életét (a Föld szinte valamennyi polgára így él már ma…) a JOG, az adott területen fennhatóságot gyakorló állam joga szabályozza, (ad neki teret vagy korlátozza). A jogalkotás joga legtöbb helyen a politikai rendszer győztesének, többségének, fontos esetekben a minősített többségnek a joga és lehetősége. A jogrendszer nem más, mint a politikai rendszerben többséget szerző, hatalmat gyakorló többség eszköze arra, hogy a saját értékrendjét az állami erőszak segítségével rákényszerítse a társadalomra, és annak alrendszereire. Az államra, a gazdasági és kulturális rendszerre.

A jogrendszernek ugyanolyan hierarchiája van, mint egy középkori királyságnak. A jogban „az alkotmány a király”, a hierarchia csúcsán van, belőle származik minden más jog. Alkotmánya országoknak és a benne élő NÉP-nek van, (és nem pártoknak vagy nemzeteknek). Alkotmányt egy országnak csak az írhat (alkothat), aki ehhez felhatalmazással, szuverenitással rendelkezik. A szuverenitás azt jelenti, hogy kitől származik az alkotmányozó hatalom. A hatalom az két helyről származhat. Vagy az Istentől, vagy a Néptől. Mivel a győztes politikai erő egyikkel se rendelkezik, ezért NINCS JOGA ALKOTMÁNYOZNI!!! Alkothat törvényt, hívhatja „alaptörvény”-nek, de ez nem válhat az ország érvényes, legitim és hatályos alkotmányává, amiből minden további törvény származik.

A fenti magyarázatból látható, hogy a szólás és sajtószabadság az egy származékos jog. Aki azért küzd, hogy legyen szólás és sajtószabadság, annak visszafelé kell haladni, és megtalálni azt a pontot, ahol a szólás és sajtószabadság ügye eldől. Először egy jó sajtótörvényért kellett küzdeni. Jó törvényt a parlamenti többség tud hozni, de helyette a többség egy rossz törvényt hozott. Ezért kellett először a rossz törvény ellen tűntetni. Viszont jó törvényt a többség is csak addig tud készíteni, amíg van hozzá egy jó, egy olyan alkotmány, ami lehetővé teszi, hogy jó törvény szülessen. A többség éppen most készül eltörölni azt az alkotmányt, ami ezt eddig lehetővé tette volna. Tehát az alkotmány eltörlése esetén már NINCS ÉRTELME a sajtótörvényért tüntetni, ezért egy szinttel feljebb kell lépni, és az alkotmány eltörlése ellen kell tüntetni. Amíg van régi alkotmány.

Ha a politikai hatalom győztese a – ’89-ben, a hatalom és az akkori ellenzék közötti tárgyaláson konszenzussal elfogadott, a nép által 6 parlamenti választással legitimált, többpárti parlamentet, jogállamot és demokráciát, működő polgári (liberális) demokráciát létrehozó és működtető – hatályos alkotmányt lecseréli, akkor megint egy szinttel feljebb kell lépni, és a politikai hatalom győztese (a Fidesz-KDNP) ellen kell tüntetni. És mivel Orbán a sajátja helyett nem fog másik alkotmányt készíttetni, ezért Orbán és a Fidesz leváltásáért kell tüntetni, majd a következő választáson mindent meg kell tenni azért, hogy olyan politikai erő nyerjen, aki olyan alkotmányt készít, amely a népszuverenitáson alapul.

Tehát aki szólás és sajtószabadságot akar, annak azért kell tüntetni az alkotmányért és majd utána egy választáson mindent megtenni a Fidesz hatalomból való leváltásáért, mert a dolgok egymásból következnek és logikailag összefüggnek:

1. Szólás és sajtószabadság csak akkor lesz, ha születik egy jó sajtótörvény.

2. Jó sajtótörvény csak akkor lesz, ha lesz a mostani Orbán tákolmány helyett egy

népszuverenitáson alapuló új, még a ma hatályos alkotmánytól is jobb alkotmány.

3. Új alkotmány viszont csak akkor lesz, ha a mai politikai hatalmat 2/3-os többséggel váltjuk le, és helyette olyanokat választunk, akik a NÉP alkotmányát akarják és tudják megalkotni.

4. Alkotmányozó (2/3-os) többséggel meg akkor lehet leváltani a Fideszt, a mostani politikai hatalmat, ha ezért az EGY CÉLÉRT VALAMENNYIEN összefogunk. Ezért kell mindenkinek mindenkivel együtt tűntetni most, és együttműködve, közösen kialakított stratégiával indulni a következő választáson.

Szerintem ezt kellett volna elmondani a tüntetés ELŐTT (vagy legalább a tüntetésen), hogy aki a sajtószabadságért tűntet, az értse, hogy miért kell most a Fidesz alkotmányozása ellen tüntetni annak, aki szólás és sajtószabadságot (és minden más szabadságot) akar. De talán még most se (lenne) késő ezt elmagyarázni az embereknek. Mert úgy látom, hogy a többség még mindig nem érti, hogy az életének a további 20 éve MOST DŐL EL!!! És azon múlik, hogy mostantól a következő választásig ezt meg tudjuk-e értetni az emberek többségével, és az emberek megértik-e. Hogy mit kell tegyenek ezután a saját sorsuk jobbra fordulásáért....

Nem csak az a baj, hogy Orbán alkotmánya egy feudális, konzervatív-keresztény alkotmány és ebből következően a mai Magyarországból újra egy feudális államot épít. Hiszen egy feudális királyság két arisztotelészi jó kormányzási formával (egy jó királlyal és egy jó arisztokráciával) akár működhetne a nép érdekében is. Sőt, akár működhetne jól is.

A nagyobb baj az, hogy az általuk elfogadni készülő „alaptörvény” rendkívül silány jogi fércmunka, amiből sarkalatos törvényekkel feljavítva is csak egy rosszul működő feudális állam építhető. Ráadásul ezt az államot az arisztotelészi kategória szerinti rossz kormányzási formába tartozó demokrácia álcája alatt, egy autokratikus vezető, és annak oligarchái irányítják. Ami a 3 rossz kormányzási forma együttes alkalmazását jelenti, amire Hitler és Sztálin (nálunk Rákosi) óta nem volt példa a történelemben. Ez két dolgot vetít előre, melyből egy is elég az ilyen feudális rendszer bukásához.

1. A feudális állam (és annak alrendszerei) nem képes megfelelni XXI. századi nemzetközi társadalmi-gazdasági kihívásoknak, nem képes modern, olcsó és hatékony közigazgatást fölépíteni. Egy feudális állam csak önmaga működési logikáját kiszolgálni képes feudális közigazgatást tud kiépíteni. Ami rövid időn belül azt eredményezi, hogy az állam nem fogja tudni elfogadható szinten irányítani és kiszolgálni a XXI. századi társadalmi igényeket. Önmaga termeli ki, teremti meg a saját magát és hatalmát elsöprő társadalmi elégedetlenséget.

2. Az elmúlt 65 év bebizonyította, hogy a népszuverenitásra épülő, „nép alkotmánya” helyett, a képviselői alkotmányokra épített magyar társadalmi rendszerek (szocializmus, polgári demokrácia és ebbe a sorba tartozik Orbán készülő feudalizmusa is) nem csak az államigazgatásban nem tudtak megfelelni a követelményeknek, hanem ami még ettől is fontosabb, nem tudtak a társadalmi igényeket kiszolgálni képes gazdasági rendszereket működtetni. Igazából ez buktatta meg a szocializmust, ez tette lehetővé a polgári demokrácia megszüntetését eredményező bolsevik típusú politikai hatalom megragadását, és ez fogja megszüntetni Orbán feudális rendszerét. A közösségi tulajdon fokozatosan leszakadva a világtól 40 évig tudta betölteni a funkcióját. A nálunk rosszul megszervezett és felépített polgári demokrácia és annak liberális piacgazdasága (a kapitalizmus) további leszakadást eredményező 20 évig bírta. Egy feudális állam viszont nem képes se szocialista, se liberális gazdaságot működtetni, csak feudálisat, ami a 3 közül a legalacsonyabb hatásfokú. Vagyis Orbán feudális rendszere gazdaságilag születése pillanatában bukásra van ítélve, és az hamarabb be fog következni, mint azt a működtetői gondolják.

A fenti 2 pontból következően biztosan tudható, hogy Orbán feudalizmusa - bármennyire is ünneplik most hívei - születése pillanatában biztos bukásra van ítélve. És amíg a többség azért küzd, hogy elkerülje az elkerülhetetlent, és megakadályozza Orbán alkotmányának elfogadását, addig engedjék meg, hogy szokásomhoz híven én egy kicsit messzebb nézzek. És Orbán alkotmányának elfogadását ténynek véve már azzal foglalkozzak, hogy hogyan lehet majd elkerülni az Orbán-rendszer biztos összeomlásának gazdasági és társadalmi következményeit.

Orbán feudalizmusát 3 lépésben lehet gazdasági összeomlás nélkül felszámolni:

1. A következő (legelső) országgyűlési képviselői választáson a demokratikus ellenzék és a civil szervezetek összefogásával, 2/3-os többséggel kell leváltani a politikai hatalomból Orbánt és a Fidesz-KDNP-t. Aki ezt nem érti meg, és csak saját szervezetére, annak minél jobb szereplésére koncentrál, az Orbánnal van, az Orbán szekértolója, az neki segít.
   
2. Az átmenet idejére nagykoalíciós szakértői kormányt kell létrehozni, és már a választás előtt meg kell egyezni a jogállam és a demokrácia visszaállításának menetrendjében, jogszabályaiban.
3. Már a kampányban meg kell hirdetni, hogy az ellenzék hatalomra kerülve a néppel együtt megalkotja a valódi népszuverenitáson nyugvó „nép alkotmányát”. Ennek megalkotása, majd ez alapján egy új, demokratikus választás lesz az átmenet lezárása.

Ezen 3 pont további kibontását következő blogjaimban részletezem majd.

Az nem elég, ha kimondjuk, hogy Orbán felszámolta a jogállamot és a polgári demokráciát, és helyette egy új rendszer építésébe kezdett. Rendben, még ne hívjuk diktatúrának, mert még csak épül. Hívjuk egyszerűen Orbán rendszernek.

Ebben a helyzetben az nem elég, ha az ellenzék legnagyobb pártja kimondja, hogy nem a kormány, hanem az Orbán rendszer ellenzéke kíván lenni. És még csak az se elég, ha majd a mai lagymatag parlamenti ellenzék másik demokratikus pártja is kimondja ugyanezt. És még az se elég, ha mindketten úgy is csinálnak, hogy ne Őfenesége ellenzékének, hanem a rendszere ellenzékének látszódjanak. Ki kell mondják, hogy ezt a rendszert nem fogadják el, céljuk nem csak  egy demokratikus választás megnyerése, hanem az Orbán rendszer békés, választással való leváltása.

Orbán a demokrácia szabályait látszólag betartva nyert választást, de a megszerzett hatalmát nem a népszuverenitás alapján álló hatalom megerősítésére, nem a jogállam megerősítésére és a polgári demokrácia kiteljesítésére használta. Hanem hatalmával visszaélve lebontotta a jogállamot és a demokráciát, saját alkotmányának elfogadtatásával megfosztja a népet a hatalomtól, és saját autoriter hatalmának kiépítésébe kezdett. Tehát a legitimitása alapjait saját maga számolta fel az eddigi alkotmányos rendszer megkérdőjelezésével és lebontásával. Hatalma immár nem alkotmányos és nem legitim többé, és a saját alkotmánya megalkotásával végképp megmutatja hatalmának, új rendszerének autoriter vonásait. Hogy nem tisztel se Istent, se embert, mert hatalmát nem ezekre építi!!!

Ha a pártok nem mondják ki, akkor nekünk, az állam demokratikusan gondolkodó polgárainak kell kimondani, hogy a következő országgyűlési képviselő választáson nem kormány, hanem RENDSZERVÁLTÁS a célunk. A következő választáson nem egyszerűen győzni kell az ellenzéknek, hanem olyan arányban kell győzzön (legalább 2/3-al), hogy a választás újra rendszerváltás legyen, és ne az kezdődjön vagy folytatódjon újra, amit 2002-től 2010-ig egyszer már átéltünk. Az kell, hogy Orbánt ne csak legyőzze az ellenzék a következő demokratikus választáson, hanem képes legyen leváltani az Orbán rendszert is! A választás legyen egyben újra rendszerváltás, és teremtse meg a feltételeit egy új, egy valódi népszuverenitáson alapuló jogállam és demokrácia építésének. Tehát az ellenzéknek és nekünk, demokrata polgároknak nem egyszerűen egy kormányváltásra kell felkészülnünk, hanem újra egy rendszerváltásra.

Le kell váltanunk az Orbán rendszert!!!

Ezért ennek megfelelően kell felkészüljünk a következő választásra!!!

Ehhez viszont nem elég az, amit és ahogy a mai parlamenti ellenzék csinál. Ha ők, a magukat hivatásos politikusoknak kinevezők (sőt magukat politikai osztálynak, politikai „elitnek” kinevezők) nem képesek rá – és láthatólag vagy nem képesek rá vagy nem akarják megcsinálni – akkor nekünk, demokrata polgároknak magunknak kell a kezünkbe venni a rendszer ellenzékének megszervezését.

Nem várhatunk a pártokra, akik vagy nem akarják, vagy nem tudják ezt megtenni. Hogy legalább esélyünk legyen az Orbán rendszer leváltásra! Hogy nekünk, a népnek esélyünk legyen egy valódi népszuverenitáson álló valódi jogállam megteremtésére, ahol nem a politikusok építenek parasztvakításként látszatdemokráciát, hanem valódi demokrácia épül, és a jogállam nem csak üres szólam, hanem egy működő rendszer.

Ahol a jogot a polgár felhatalmazása alapján a polgár érdekében és nem ellene alkotják, ahol a rendőrség és az ügyészség a hatalom jogsértő gyakorlójával szemben is eljár, ahol a polgár számíthat arra, hogy mind a büntető, mind a polgári eljárásokban az igazság-szolgáltatás a jog alapján jár el, pártatlanul, és tisztességes ítélet születik.

Ahol az állam a polgár érdekében és nem a hatalomgyakorlók érdekében épül és működik. Ahol a nemzet(ország)gazdaságnak nem az a célja, hogy kevesek éljenek jól, hanem az, hogy az egész ország lakossága emberhez méltó körülmények közt, saját tehetségéhez, képességéhez és a ráfordított erőfeszítésével és munkájával arányban álló, ahhoz mérhető színvonalon élhessen. Nekünk csak ilyen jogállam és csak ilyen demokrácia lehet a célunk. Ezért kell leváltsuk az Orbán rendszert, mert ez a rendszer nem ilyen. Ezért kell újra rendszerváltás, ezt kell meghirdetnünk. Aztán a mai parlamenti pártok vagy csatlakoznak ehhez a politikai küzdelemhez, és részesei lesznek az új rendszernek, vagy nélkülük csináljuk meg!!!

Ahhoz, hogy a következő választáson az ellenzék rendszerváltást tudjon véghezvinni, alkalmazkodni kell a magyar választási rendszerhez. A stratégiát és taktikát a választási rendszer sajátosságaihoz kell igazítani. Így kell fölépíteni a pártokat, ez alapján kell megszervezni az együttműködésüket a közös cél érdekében. Orbán is ezzel, a választási rendszerhez alkalmazkodva szerezte a maga 53%-os többségével a 2/3 feletti parlamenti mandátum arányát, legyőzni és új rendszerváltást végrehajtani is csak ugyanígy lehet!

A választási rendszer viszont csodálatosan adja a taktikát, amivel le lehet váltani Orbánt. Vagy egy nagy (választási) párt kell, ami a választási győzelem után, a jogállam és a demokrácia alapjainak újabb, közös lerakása után demokratikus pártokká szétváló erőként építi tovább a polgári jogállamot és demokráciát. Vagy a rendszerváltás céljában és az új jogállam és demokrácia alapjaiban megegyező, annak érdekében szorosan együttműködő sok kisebb pártra van szükség. Akik a rendszerváltás érdekében és annak idejére félreteszik egymás elleni kifogásaikat, és a közös cél érdekében együttműködnek.

Tehát a közös cél az Orbán rendszer leváltása, és a népszuverenitás elve alapján egy új jogállam és egy új demokrácia megteremtése.

Az Orbán rendszer ellenzékét tehát ezeknek az elveknek kell egységbe szervezniük, ezek adják stratégiájuk közös alapját. A taktikát pedig a választási rendszerhez való alkalmazkodás adja majd. A jelen helyzetben listán és egyéniben mindenki önállóan indul, és a rendszer demokratikus ellenzéke vállalja, hogy a 2. fordulóban azt a jelöltet támogatja – akárki az – aki az első fordulóban a legtöbb szavazatot kapja.

Ha Orbánék megváltoztatják a választási rendszert, és saját maguk előnyének kihasználása érdekében egyfordulós egyéni képviselő választást vezetnek be, akkor ehhez alkalmazkodva a rendszer demokratikus ellenzékének egy közös jelöltet kell indítani.

Ha ennek megszervezésére a mostani és az új pártok önmaguktól nem képesek, akkor először azt a politikai erőt kell megszervezni, amelyik ezt a demokratikus együttműködést képes megszervezni, és képes valamennyi párt erejét az Orbán rendszer leváltására összegyűjteni és koncentrálni. Van elképzelésem erről a politikai szervezetről, amelyik katalizátora, szervezője lehet az Orbán rendszer leváltására szerveződő új politikai erőknek.